Az elfojtás a legismertebb és leggyakrabban alkalmazott elhárító mechanizmus, és a grafológia módszerével a leginkább tetten érhető a kézírásban.
Mit jelent az elfojtás?
Életünk során mindannyian átéltünk olyan élményeket, szembesültünk olyan helyzetekkel, amelyek rossz emlékeket és kellemetlen szájízt hagytak maguk után.
Ezekhez az emlékek gyakran olyan negatív érzések kapcsolódtak, hogy ha eszünkbe jut, vagy valaki emlékeztet rá, még ma is elszégyelljük magunkat, bűntudatunk támad, vagy újra átéljük a kudarc nyomasztó érzését, esetleg dühösek leszünk, vagy szinte érezzük, ahogy az emlék hatására hogy megy össze az önbecsülésünk.
„Bárcsak meg se történt volna!”, „Jobb nem gondolni rá!”- mondjuk, és igyekszünk minél hamarabb „elfelejteni”, lerázni magunkról a dolgot. Mindent elkövetünk, hogy a traumát okozó, félelmet keltő, helyzeteket, emlékeket, a nem teljesülő vagy nem teljesíthető kívánságokat és a kellemetlen elképzeléseket, fantáziákat, kiszorítsuk, távol tartsuk a tudatunktól, hogy „nyugalmunk” legyen.
Az elfojtás bizonyos helyzetekben – főleg egyes ösztönimpulzusokkal kapcsolatban – tulajdonképpen még hasznos is lehet, pl.: ha nem küldjük el kapásból melegebb égtájakra a főnökünket, ha az ostobaságokat beszél, és mi másnap is szeretnénk dolgozni a munkahelyünkön, vagy ha feketeöves karatés múlt híján nem kezdjük el méltatni az anyukáját annak a behemót morózus fickónak, aki nekünk jött az utcán.
Az elfojtás esetenként igénybe vehető, mint a probléma megoldásának átmeneti elhalasztására szolgáló eszközt, ha olyan helyzetben vagyunk, amikor sem a hely, sem az idő, sem az eszközeink nem alkalmasak arra, hogy az adott dologgal hatékonyan foglalkozzunk.
Ám nagyon fontos, hogy mihelyt lehetőségünk van rá, visszatérjünk a dologhoz és feloldjuk a kellemetlen érzéket, feszültséget, és megoldjuk a problémát.
Az elfojtás nem válthat strucc-politikává, mert hosszútávon súlyos árat kell fizetni érte.
Honnan tudhatod, hogy már most túlzott mértékben alkalmaztad az elfojtást?
Vegyél elő lapot és tollat, és írj egy oldalas, vagy minimum 15-20 soros szöveget!
Gyanakodhatsz, ha az írásodban:
- az alsó hurkok rövidek, soványak, vagy csak szárakká váltak
- az oválbetűk (a, o) szűkek, mintha oldalról összenyomták volna, és szögesedések, horpadások találhatók rajtuk, illetve, ha elzárt területek, hurkok jelennek meg az oválok belsejében,
- a vonalvezetés árkádos, szöges
- a bal margó kicsi, a jobb margó nagy,
- a betűk kicsik,
- balra dőlt,
- az írás tempója lassú,
- a mozgás szabálytalan, töredezett, görcsös
Mi az ára a hosszúideig tartó, folyamatos elfojtásnak?
Ahhoz, hogy a „felszíni nyugalmat” fenntartsuk, rengeteg lelki energiát használunk fel, ami az életenergia általános fékezéséhez, blokkolásához vezet. Az elfojtott tartalmak a tudatból való kiszorításukkal nem vesztettek hatalmukból, a tudattalanunkban tovább dolgoznak, és kerülő úton ismét fel-felbukkannak. Álmainkban, elszólásainkban, félrehallásainkban, vicceinkben.
A hosszúideig tartó elfojtás állandó feszültségállapotot jelent, és túlterheli a lelket és a szervezetet. Gyengül a teljesítőképesség, gyakoribbá válnak a hangulatingadozások, ami személyiségtől függően hirtelen indulatkitörésekhez, vagy depresszióhoz vezethet. Végső esetben testi tünetként, betegségként jelentkezik.
Mit lehet tenni?
Az elfojtások – vagy akár a félelmek – feloldásában fontos szerepe van a megismerésnek, a tudatosításnak, az elfogadásnak, az önszeretetnek, a feszültségoldásnak, az elengedésnek, megbocsátásnak.
Ma már számtalan módszer áll rendelkezésünkre, ami segíti ezt.
A feszültség-levezetés remek módja a mozgás, a sport, a tánc, de egy természetben tett séta is segíthet.
Sokaknak segít, ha kiabálva kiadhatják magukból a dühüket, vagy püfölhetnek egy párnát, másoknak az segít, ha kibeszélgethetik magukat a legjobb barátnőjükkel, vagy kiírhatják magukból a fájdalmukat (fontos azonban, hogy ne tocsogjunk, dagonyázzunk vég nélkül a bánatunkban, fájdalmunkban).
Egy jó kiadós sírással nemcsak lelkileg könnyebbülsz meg, hanem rengeteg méreganyag távozik a szervezetedből.
Meditálás, vizualizáció, különböző légzéstechnikák is nagyszerűen alkalmasak, hogy feloldjuk és elengedjük az elfojtott fájdalmas emléketeket, érzéseket.
Van valamilyen jól bevált módszered, ami segített neked? Oszd meg velünk!
Kedves Szilvia!
Nagyon okos dolgokat írsz, és nagyon szívesen olvasom azokat.
Sok mindent meg lehet tanulni az íráselemzésekből a honlapodon.
Köszönet érte! Cseh Miklósné
Kedves Szilvia
Nallam az elfolztas rendszerint abban all hogy eszem.Keresek valami finomat ami a hazba akad ,de jo meg a piritos kenyer is csak jo kemeny legyen.Ez tudom nem egy jo politika reszemrol,de bevalt.Meg irigyelnek is hogy en milyen nyugodj es turelmes vagyok.Ara talan a magass vernyomas amivel legalabb 30 eve kuzdok .De titokba mikor senki nem hallja,szoktam egy nagyon csunyat mondani.Mar ugylatszik beszelek egyedul is.
Most aztan az altalad megadott utasitasokat kovetve ellemezni fogom a kezirasomat is.
En azt hiszem ott is latszik egy kicsit.
Koszonom az erdekes irasaidat,nagyon szeretem.
Katalin
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat, visszajelzésket.
Kedves Ktalin! Az evés elég gyakori pótcselekvés, főleg nőknél (nekme is ismerős :-)) Hajlamosak vagyunk rágódni a dolgokon – szó szerint és átvitt értelemben is.
Tisztelt Szilvia!
Érdekesnek és nagyon hasznosnak találom a példákat az elhárító mechanizmusokkal kapcsolatosan.Valójában nagyon komoly lelki problémákat okozhatnak az ember életében ami nem is tudatosul – esetleg csak a tünetek megjelenésekor, hogy oda vezethetők vissza.
Itt szeretném megkérni, hogy az elengedéssel (személyi) kapcsolatosan egy pár gondolatot, ha közölne, mert ennek is sok magyarázata van. Személyes meglátásom az, ha valakit nagyon szeretünk és úgy látjuk, hogy neki jobb, ha elengedjük (még akkor is, ha nekünk óriási fájdalom)- s utánna az ő döntése, hogy értelmezi a szabadságot.
Csak így tovább Szilvia! Nagyon örvendek, hogy megtaláltam oldalát.
tisztelettel Etel
Kedves Szilvia!
Szeretnék érdeklődni, hogy arra van-e lehetőség, hogy személyesen Ön véleményezzen egy e-mailben elküldött írásmintát?
Egészséges fiatal nő vagyok, úgy gondolom, minden értelemben egészséges, mégis olykor számomra érthetetlen módon koncentrációs gondokkal küzdök, nem beszélve hangulatingadozásaimról.
Nem szedek gyógyszereket, magánéletemben boldog vagyok, kiegyensúlyozott kapcsolattal.
Ugyanakkor szüleim válása – mely még gyermekkoromban történt – eléggé megviselt.
Lehetséges, hogy ez még mindig kihatással van az életemre?
Köszönettel:
Nana
Kedves Nana!
A szülők válása nagy törést okozhat egy kisgyermek életében, és ha nem sikerül feloldani, feldolgozni az akkori sérüléseket, akkor az felnőtt életünkre is hatással lehet. Konfliktus-, illetve frusztráló stresszhelyzetek esetén visszaesünk a gyermekkor valamely színtjére, és nem felnőtt módjára cselekszünk. Ezért van sokszor, hogy utólag, amikor már lecsengett a dolog megdöbbenve állapítjuk meg, hogy “Úristen, felnőtt értelmes ember, hogy vislekedhettem mégism lyen gyerekesen ebben a helyzetben!”
Ilyenkr ugyanis olyan emlékekek, sérelmek, félelemérzések élednek újra, amelyeket gyermekkorban az adott élmény eredményeként alakultak ki és rögzültek. Ezt persze tudatosan nem veszük észre, de cselekedeteinkre, reagálásainkra hatással vannak.
Ezért olyan fontos, hogy foglalkozzunk a bennünk élő gyermekkel, hogy segítsünk neki (magunknak) feldolgozni ezeket a traumákat, hogy érett felnőttként, és harmóniában éljünk önmagunkkal.