Túlpörgetett bal, unatkozó jobb félteke

Tény, hogy agyunk, elménk igen kicsi, kb. 2-3 %-át használjuk ki. Az európai, nyugati kultúra, az ipari társadalom embere azonban ezt igencsak egyoldalúan teszi,: főleg a bal féltekés adottságaira támaszkodva kíván boldogulni.

Beszédközpontúság, analizálás és „logikázás” jellemző ránk; amit csak lehet, mérünk, számolunk, értékelünk, ellenőrzünk, rendszerezünk. Nem csoda, hiszen a képzési rendszer is erre épül (szóbeli felelés, írásbeli dolgozat), és mintha a ma uralkodó értékrend is azt sugallná, hogy csak a realista gondolkodással és döntésekkel érhetsz el sikereket az életben. Talán neked is mondták gyerekkorban: „Ne ábrándozz, hanem tanulj!”, vagy „Álmodozásból / művészetből nem lehet megélni.”

Ám amíg a bal agyféltekénket, a Szuper Számítógépünket évszázadok óta szorgalmasan treníroztuk, fejlesztettük, addig a jobb agyféltekénket, a Kreatív Őslényt szinte teljesen elhanyagoltuk – az érzelmek táplálása, a vizualizálás, a térbeli érzékelés fejlesztése, az intuíció a kreativitás igencsak háttérbe szorult.
Sőt, néha mintha már gyanakodnánk is az Őslényre (már-már ellenségnek tekintjük), tartunk tőle. Miért is? Mert nem értjük… Mert olyan ösztönös, érzelmes, néha szertelen? Mintha nem tudná, vagy nem akarná betartani a szabályokat, és ezért nehezebb kontrollálni? Valóban! Az Őslényünk nem akar megfelelni, beállni a sorba, hanem újítani, játszani akar, élvezni az életet. Bár olykor gyerekes, de annál intelligensebb! És mennyi szeretet, játékosság, tiszta meglátás és a világra való ártatlan, gyermeki rácsodálkozás van benne!

Jobb féltekénk képes észrevenni a csillogó vízcseppet a fűszálon, örömmel hallgatja az eső kopogását az ablakon. És hogyan éli ezt meg, mit csinál eközben a Számítógépünk? Maximum annyit, hogy kiszámolja: vajon mennyi csapadék hullhat le 5 perc alatt, ha percenként x csepp koppan az ablakon!

Számtalan kézírásban látom az egyoldalúan bal féltekés adottságok túlműködtetésének jeleit, a túlzott fegyelmezettséget, a szabályok betartását, a logikázást, a „mindenben értelmet keresést”, a görcsös megfelelni és teljesíteni akarást („jaj, mit mondanak rólam az emberek, ha …”), a kihasználatlan kreatív képességeket és az érzelmek elfojtását, ami végeredményben levezetetlen feszültséget, stresszt okoz.

Amíg a bal féltekénktől vezérelten folyton megyünk és csináljuk, akarjuk, güzülünk, és ellenőrzünk, addig a jobb félteke, az Őslény csak vár, csak vár…csak ül és unatkozik. Persze egy idő után a Számítógépünk elfárad, az Őslény pedig megelégeli a malmozást, és (haragosan, tombolva, és persze a legváratlanabb, legrosszabb pillanatban) átveszi az irányítást. Na, olyankor érezzük úgy, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás, „megmagyarázhatatlan dolgokat” teszünk, és később döbbenten állunk, mondván: „én nem szoktam ilyent csinálni” vagy „ez nem én vagyok”.

Érdemes lenne, talán újra megismerkedni, barátságot kötni az Őslénnyel, és néha tudatosan szabad teret engedni neki, és magunk mellé állítani.

Folyt. köv.: A következő blog bejegyzésben tippeket keresünk arra, hogy hogyan tegyük ezt…

További cikkek:

Asszimetrikus agyféltekék

“Túlpörgetett bal, unatkozó jobb félteke” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.