Nem tudom, miben vagyok igazán jó

Miért nem látod a saját erősségeidet pályaváltás előtt?

Van egy mondat, amit pályaváltás előtt álló nőktől újra és újra hallok. Sokszor halkan, mentegetőzve, néha szinte szégyenkezve hangzik el:
„Nem tudom, miben vagyok igazán jó.”
Vagy így:
„Nem érzem, hogy lenne bennem valami igazán különleges.”

Ez a mondat nagyon félrevezető, ezért fontos már az elején tisztázni, hogy:

  • nem arról van szó, hogy ne lennének erősségeid,
  • hanem arról, hogy bizonyos részeid láthatatlanná váltak számodra.

Amikor az erősségek „eltűnnek”

Érdekes módon ezzel a jelenséggel már jóval korábban is találkoztam. Grafológus éveim alatt – 2007 óta vizsgálok kézírásokat, írásmintákat és rajzokat – gyakran ugyanez a belső dinamika rajzolódott ki a klienseimnél.

Kompetens, felelősségteljes, megbízható nők, akik sok mindenhez értenek, szervezik, intézik, viszik a dolgokat, belül mégis azt érezik: „oké, sok mindent meg tudok csinálni… de ettől még nem érzem magam különlegesnek.”, vagy „ez nem elég különleges ahhoz, hogy számítson.”

Ma, hivatásmentorként ugyanez köszön vissza. Talán más szavakkal, de ugyanazzal a belső bizonytalansággal.

Miért nem látjuk a saját erősségeinket?

Az egyik legfontosabb ok a belső vakfoltok működése.
Ami természetes számodra, az gyakran nem tűnik értéknek. Különösen akkor, ha könnyedén csinálod, ha mások rendszeresen rád bízzák, ha „csak így szoktad”, vagy soha nem tanultad külön, mert egyszerűen csak jön magától.
Ilyenkor gyakran te is azt mondod rá: „ Ó, hát ezt bárki meg tudná csinálni.”; „Ez nem nagy kunszt.”; „Ez nem igazi tehetség.”

Pedig nagyon sok esetben pont ezek azok az alapkövek, amelyekre egy önazonos hivatás épülhetne.

Mi áll a vakfoltok mögött?

1. A hézagos önismeret

Nem azért nem ismered az erősségeidet, mert nem léteznek, hanem mert hosszú időn át nem volt tér és idő ránézni.
Munka, megfelelés, család, háztartás, feladatok. Mindig „menni kellett tovább”. Soha nem volt biztonságos megállás arra, hogy feltehesd a kérdést: „Mi az, ami bennem igazán jól működik?”

2.  A sérült önértékelés

Sokan azt tanultuk gyermekkorunkban, hogy az számít értéknek, ami nehéz, küzdelmes, „megizzasztós”. Így ami könnyen megy, azt automatikusan leértékeljük: „Nem dolgoztam meg érte eléggé.”, „Nem szenvedtem vele.”, „Ez nem lehet igazi erősség.”
Ennek következtében a valódi adottságaid egyszerűen kiesnek a látóteredből.

3. A környezet visszajelzéseinek hiánya

Amit stabilan, megbízhatóan produkálsz, azért ritkán jár elismerés. A környezetben élő, a kollégák evidensnek veszik, nem mondjákrá, hogy „ez különleges”, egyszerűen számítanak rá. Egy idő után te is természetesnek veszed, és végül elhiszed, hogy „nincs bennem semmi extra”.

4. Hosszú évek alkalmazkodása

Ha sokáig mások elvárásaihoz igazodva élsz és dolgozol, egyre ritkábban kérdezed meg magadtól: miben vagyok jó? miben érzem jól magam? mi működik bennem igazán?
Teszed a dolgod, Hasznossá válsz… De közben lassan elhalványul benned a tűz és az önazonosság.

A pályaváltás valódi első lépése

A pályaváltás egyik legfontosabb lépése nem az, hogy új szakmát választasz, hanem az, hogy más szemmel kezdesz látni magadra.

Ezért van sokszor szükség külső tükörre. Valakire, aki segít: észrevenni az ismétlődő mintázatokat, összekötni a pontokat, tudatosítani az erősségeket, kimondani azt, ami eddig csak „érzés”, sejtés volt.

Nem új emberré kell válnod

Nem kell „jobbnak”, „másnak”, „különlegesebbnek” lenned.
Elég, ha végre komolyan veszed azt, aki már most is vagy.

És innen indulhat el az a pályaváltás, ami nem erőből, hanem belső tisztánlátásból születik.

Hasonló felismerésekért kövess Facebookon.>>

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.