sn852739a.JPGÉrdekes dolog ez a könyvekkel….

Vannak, olyan igazi „saláta sorsú” könyvek, amelyeket egyszerűen lehetetlen letenni, megunni.

Olyanok ezek, amelyek olvasása közben egyetértően bólogatsz a sorozatos „aha-élmény” hatására, amelyeknél úgy érzed, hogy fel-felpislákol a megértés villanykörtéje a kobakodban. Olyan könyvek, amelyeknél a végéhez érve talán úgy hiszed, hogy minden egyes betűjét, mondanivalóját teljesen megértetted.

Aztán eltelik pár év, és ismét a kezedbe véve úgy találod, hogy még mindig van benne valami új, valami más, plusz, amitől újra fel-felvillanik az a lámpás a fejedben. Valami, amin korábban talán átsiklottál? Vagy nem figyeltél rá eléggé? Esetleg nem is értetted?

Hogy lehet ez?

Az tuti, hogy a könyv tartalma nem változott meg. Nem estek ki belőle lapok, nem vándoroltak el belőle a betűk, a szavak (az egér sem rágta ki), és nem is adódtak hozzá újabb sorok, fejezetek, amíg a polcon csücsült a többi könyv között. Talán kicsit porosabb lett, a lapok pedig sárgábbak…

Tehát két olvasás között – ez lehet félév, vagy akár 5-10 év kihagyás is – fizikailag nem keletkezett semmi új a könyvben, és újra olvasva mégis van benne valami SZÁMODRA új.

Hogy lehet az, hogy ha a számodra most az újdonság erejével ható részek, mondatok már a nyomtatáskor és a korábbi olvasások alkalmával is jelen voltak a könyvben, és A-Z-ig “böcsülettel” végigolvastad, akkor hogyhogy korábban nem vetted észre, nem figyeltél fel rá ezekre?

Mi változott hát?

Te változtál! Te fejlődtél! Képessé váltál arra, hogy valami meglévőt fokozatosan tudatosíts magadban. Az, hogy ember az olvasottakból – és akár az élet dolgaiból, a helyzeteiből, a kapcsolatokból – mennyit fog fel és ért meg, az a mindenkori tudatállapotától, fejlettségi szintjétől függ.
Azáltal, hogy a korábban olvasottakat integrálódtak (beépültek) gondolataidba, tudatodba, ismereteidbe lehetővé tették az újabb dolgok megismerését – tudatod kitágult.
Megértél, beértél rá.

Ilyenek “beérlelő könyvek”  számomra Müller Péter írásai, dr. Michael Newton: Lelkünk útja, vagy évekkel ezelőtt Louise L. Hay: Éld az életed című írása – hogy csak párat említsek. Ezeket olvasva feltöltődöm, és helyükre kerülnek bennem a dolgok.

 Neked is van ilyen könyved? Örömmel veszem, ha hozzászólásodban megosztod, hogy neked mely könyv/könyvek okozott/okoztak hasonló tapasztalatokat, sorozatos felismeréseket.

Újraolvasva…
Cimke:

2 thoughts on “Újraolvasva…

  • 2009. június 15. hétfő at 12:14
    Permalink

    Kedves Szilvia!

    Nagyon tetszetenek a blogbejegyzéseid, főleg amikor érinted a lelki, önismereti témákat. Az Éld az életed című könyv engem is nagyon megfogott.

    Az én kedvencem Eric Berne: Sorskönyv és Templeton: Az élet törvényeinek felfedezése. Mindkét könyv nagyon olvasmányos laikusok számára is, sokszor felütöm őket ha tanácstalan vagyok bizonyos helyzetekben.

    További jó munkát és szép napot: Ági

  • 2009. június 15. hétfő at 16:26
    Permalink

    Kedves Ági!
    A Sorskönyvet én is nagyon szeretem, és előszeretettel forgatom, már csak azért is, mert a könyvben említett szülői tiltások nagyon szépen megmutatkoznak az írásban.
    Derűs napot neked is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás