Hogyan ösztönözd a gyereket a tanulásra?

Lassan egy hónapja tart az iskola. Az első hetekben talán még türelmes és lazább voltál a gyerekkel – mondván „bele kell rázódnia a nagy nyári vakáció után”.

Ám most már szeretnéd, ha komolyabban odatenné magát a tanuláshoz?
De nem tudod, hogyan noszogasd, ösztönözd, hogyan segíts neki a tanulásban?

Más temperamentum, más nevelési mód

A különböző vérmérsékletű, temperamentumú gyerekek más és más nevelési, ösztönzési módszert igényelnek. Természetesen tiszta vérmérsékletű típus csak elvétve akad közöttünk, sokkal inkább az a jellemző, hogy egy domináns temperamentum mellett egy vagy két másik temperamentum vonásai is felfedezhetők bennünk.

Minden temperamentumnak megvannak az előnyei, az erősségei, illetve a hibái is. A cél az, hogy segítsünk a gyereknek, hogy meg tanuljon a temperamentumával bánni, és ezáltal a lehetőségeihez képest a legjobban teljesítsen, a legjobbat hozza ki magából.

Mivel a gyerekek kézírása még nem kiforrott, ezért 14 éves kor alatt nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben elemezhető grafológiailag. A domináns temperamentum kiderítéséhez ezért inkább a gyermekrajzok színvilága >>> ad segítséget.

A szangvinikus gyerek

A szangvinikus gyermek mindenre kíváncsi, nyitott, érdeklődő, igazi örökmozgó. Éppen ezért nem könnyű huzamosabb ideig lekötni a figyelmét, és arra kényszeríteni, hogy sokáig egy helyben üljön.

Általában ritkán fejezi be, amit elkezdett, mert hiányzik belőle a következetes cselekvés és keresi a kibúvókat, ezért újra és újra ellenőrizni kell, utána kell nézni, hogy megtette-e, amit meghagytunk neki, illetve vissza kell terelni a feladataihoz. Érdekessé kell tenni számára a tanulást, hogy fenntartsuk érdeklődését és lelkesíteni kell.

Hajlamos túlpörgetni magát, ezért nem szabad túl sokat kívánni tőle egyszerre, és ügyelni kell arra, hogy eleget aludjon, megfelelően kipihenje magát.

Vidámsága, könnyedsége miatt nagyon szeretetre méltó. Kifejezetten barátkozó, társasági ember, aki igazán csak emberek között érzi jól magát. Hatékony lehet számára a csoportban, a felnőttel, baráttal vagy testvérrel való tanulás, de közben ügyelni kell arra, hogy ne kalandozzanak el másfelé.

Magas a szeretetigénye és a tetszeni vágyása miatt a szangvinikus gyereknek a dicséret a legfőbb jutalma és hajtóereje. Kedvességgel, szeretettel és jó szóval könnyen megnyerhető. Szelíd türelemmel és következetességgel irányítható.

A kolerikus gyerek

Energikus, céltudatos, magabiztos és erős egyéniség. Nehezebben alakítható, ráadásul ingerlékenysége és indulatossága, hirtelen haragja miatt nem egyszerű eset.

Erőszakkal, durva erővel nem sokra megyünk nála. Az „Én majd megmutatom neked!”, a Majd én, letöröm a szarvaidat!”, a nyilvános megaláztatás csak még jobban feldühíti, dacossá teszi, és növeli ellenállását. A tiszteletét kell kivívni, hogy felnézzen ránk, amit önuralommal, higgadtsággal, tárgyilagossággal és következetességgel érhetünk el. Rövid, világos és egyértelmű módon közöljük vele, hogy mit várunk tőle. Érezze úgy, hogy becsületbeli kötelessége legyen teljesíteni a kérést.

A kolerikus gyerek rendkívül aktív és önfejű, gyakran elérhetetlen célokat tűz ki maga elé, fejjel megy a falnak, és nehezen ismeri be tévedését. Őt tehát nem kell cselekvésre biztatni, sokkal inkább arra kel rávezetni, hogy szükség szerint bírálja felül munkáját, illetve változtasson a munkarendjén, a cselekvés módján.

Szereti megmutatni, hogy mit tud, ezért érdemes úgy tálalni számára a feladatot, hogy az kihívást jelentsen a számára.

Igazi vezéregyéniség, és társait is tudja irányítani, ösztönözni, de képes segíteni is rajtuk és jóvátenni a hibákat.

A melankolikus gyerek

Nagy értékek és lehetőségek szunnyadnak benne, de érzékenysége és bátortalansága miatt ezek nehezebben nyilvánulnak meg, bontakoznak ki.

Kifelé visszahúzódó, búslakodó, belül nyugtalan elégedetlen természet, aki folyton keres valamit. Érzékeny, így segíteni kell neki abban, hogy érzelmi nehézségek esetén legyen hova, kihez menekülnie, illetve megtalálja magában a biztos pontot.

Úgy érzi, nem értik meg és nem ismerik el. Túl sokat gondolkozik, agyal, sötéten látja a dolgokat, emiatt le kell foglalni, hogy ne folyton saját magával és a sérelmeivel foglalkozzon, hanem inkább kifelé tekintsen. Fontos, hogy határozottan láttassuk vele a célt, amit el kell érnie és az utat, amin ahhoz vezet.

A tett halála az okoskodás – ez a melankolikusra különösen igaz. Ezért rá kell venni arra, hogy az egyszer megbeszélt, átgondolt és eldöntött dolgokat, hajtsa végre, és ne kritizálja, bírálja újra felül azokat.

Mivel a melankolikus gyerek alapvetően bátortalan, így csak lassan és fokozatosan kell hozzászoktatni ahhoz, hogy merjen cselekedni, vállalni feladatokat. Kezdetben érdemes olyan feladatokat adni számára, amiben biztos sikeres lesz, ezzel növelhető, erősíthető az önbizalma.

Biztatással, derűs kedéllyel, kedvességgel ösztönözhető, ám a tréfálkozó, gúnyos hangnem hatására könnyen bezárul.

Mivel mindent magára vonatkoztat, és eleve túl szigorú önmagával, ezért inkább az erényeire hívjuk fel a figyelmét, és ne a hibáira. Őt inkább arra kell ösztönözni, hogy ne csak azt nézze, mit nem csinált jól, mit rontott el, hanem, hogy mi az, amit jól csinált.

Gondoskodni kell arról is, hogy megtanuljon örülni, felfedezze és élvezze az élet apró örömeit.

A flegmatikus

Ami kétségbeejtő lehet a flegmatikus gyerekben az a kényelmessége és a lassúsága. Állandóan noszogatni kell, ám úgy tűnik, hogy minél jobban sürgetik, annál kevésbé mozdul.

Alapvetően nyugodt és kiegyensúlyozott, a legnagyobb zűrzavar sem hozza ki a sodrából, így lelkesíteni sem könnyű. Az érzelmi ráhatás helyett inkább a józan érvekre hallgat, ezért érdemes arra rávilágítani, hogy miért hasznos az, ha valamit mielőbb elvégez.

Nem kockáztat, képes felmérni határait, így nem ígér olyat, amit nem tud teljesíteni. Ám, ha valamit megígér, azt betartja. Bár tempója lassú, de állhatatos, így mindig befejezi, amibe belefogott. Megbízhatóan, pontosan teljesít, alapos.

Mivel szereti a megszokott dolgokat, a rendszeres életvitelt, a szabályokat és a szokásokat, ezért érdemes olyan napirendet kialakítani a számára, amiben meghatározott helye és ideje van a tanulásnak.

Társaságban nem kiemelkedő személyiség, de jól megfér másokkal, gyakran a békítő, a közvetítő szerepét tölti be.