Szerezz önbizalmat cselekvéssel!

„A cselekvés az önbizalom és az önbecsülés megszerzésének sugárútja.” – ez az idézet sokáig kinn lógott az íróasztalom felett.

A cselekedeteink elárulják, hogy mekkora önbizalommal rendelkezünk, van-e önbecsülésünk. Más önbizalom mennyiséget tükröz az, ha pl.: elmész egy önismereti tanfolyamra és az idegenekkel teli terembe lépve, mosolyogva köszöntöd a társaságot, vagy ha inkább meghúzódsz a fal mellett vagy az ajtó közelében. Más önbecsülési és önbizalmi szintre vall, ha mered elmondani a véleményedet, ha kiállsz, felszólalsz önmagadért és érdekeidért, ha meg mered húzni a határokat, ha mersz nemet mondani, amikor szükséges, ha mersz kérdezni; és másra, ha nem.

Akinek hiányzik az önbizalma, az kevésbé aktív, kevésbé cselekszik.

A cselekvésnek ugyanis megvan az a sajátos vonása, hogy van mindig valamilyen látszata, valamilyen változást idéz elő. A cselekvés valamilyen eredménnyel, illetve következménnyel jár, amiért vállalni kell a felelősséget.

Az önbizalommal rendelkező ember hisz abban, hogy képes irányítani és befolyása alatt tartani a történéseket, és hogy cselekedetei a kívánt eredményt hozzák. Az önbizalomhiánnyal küzdő ember ezzel szemben hozzá nem értőnek, haszontalannak, tehetetlennek érzi magát.

Az önbizalom hiányos ember azt mondja: „Nem cselekszem, mert nincs önbizalmam.” vagy „Kell(ene) egy kis önbizalom ahhoz, hogy cselekedni tudjak/merjek.” Erre most itt ez az idézet, ami kvázi azt sugallja, hogy „azért nincs önbizalmad, mert nem cselekszel”, illetve, hogy „cselekedned kell ahhoz, hogy önbizalmad legyen”.

Hogyan?! „Önbizalom nélkül cselekedni?!

Amikor a cselekvés igazi mumus, a legnagyobb veszéllyel fenyegető dolog? Amikor fél bármit is tenni, mert hátha nem sikerül, kudarcot vall, elrontja, és a nagyvilág számára is kiderül, hogy milyen ügyetlen, buta és szerencsétlen? Amikor attól fél, hogy kinevetik, megszégyenül?

A kevés önbizalommal rendelkező ember ezért aztán rend szerint bele sem kezd a dolgokba, vagy halogatja azokat. Esetleg kitalálja, hogy először jól megtanul mindent, utánajár, felkészül és megtervez mindent, és amikor már elég ismertetettel rendelkezik, akkor majd cselekedni fog. Ennek az egyik rákfenéje az, hogy mindig lesz még olyan új információ, amit még meg kell tanulni, így az egész élet csak ismeretgyűjtögetésről szól, és végül azok gyakorlati alkalmazására már nem marad idő…

A másik pedig – ahogy Einstein fogalmazta meg – „A tudás tapasztalat, minden más csak adat.” A felhalmozott ismeret, még nem tudás, az ismeret legfeljebb arra jó, hogy van fogalmunk arról, hogyan kellene csinálni.

Tapasztalatot, valódi tudást csak a cselekvés útján, a dolgok megélésével lehet szerezni. A cselekvés közben tesztelhetjük le és ismerhetjük meg igazán képességeinket, határainkat. Cselekvés közben derül ki, mennyit bírunk, mely viselkedési mód vezetett sikerre, és melyik az, ami nem hozott eredményt. Cselekvés által derül ki, miben vagyunk jók, és hol vagyunk gyengébbek, így mi az, ahol erősödnünk, változnunk érdemes.

A gyakorlati tanulás és a sikerek révén tudjuk megerősíteni az önmagunkba és a képességeinkbe vetett hitünket, az önbizalmunkat.

Akárhogyan is nézzük, az önbizalom nem jön magától. Valamit tenni kell érte. Ha mondjuk, kitalálod, hogy naponta tízszer elismétled a tükör előtt, hogy „Szeretem magam, bízom magamban”, akkor is naponta oda kell állnod a tükör elé, és beszélned kell, tehát cselekedned kell.

Hogyan vedd rá magad a cselekvésre?

Hogyan erősítheted cselekvéssel az önbizalmadat?

1. Tűzz ki olyan célokat, amelyek kedvesek, fontosak és ösztönzőek a számodra annyira, hogy hajlandó legyél tenni is értük. A nemszeretem vagy a másnak való megfelelési kényszerből tett dolgok, olyan, mint a kötelező olvasmány – kényszer jellegű, ezért senki sem olvassa el.
2. A cél legyen reális, és legalább egy kicsit tudj hinni a megvalósulásában. Ha tehát még életedben nem csináltál saját készítésű édességet, akkor ne dobostortával indíts, hanem mondjuk kókuszgolyóval.
3. Jelentsen kihívást a számodra, vagyis olyan feladatokat vállalj, amelyekhez össze kell szedned az erődet és összpontosítanod kell, hogy elérhesd.
4. Ha túl nagy a feladat, inkább bontsd kisebb részfeladatokra, így azok teljesítésével folyamatossá teheted a sikerélményt.
5. Ha elérted a célodat vagy egy részfeladatot sikeresen teljesítettél, akkor ünnepeld meg (de mondjuk egy sikeres fogyókúra végén ne oroszkrémtortával ;-). Dicsérd meg magad és légy büszke magadra. Ez újabb lendületet és erőt ad a továbblépéshez.