Az írás tükrében

A sírás öngyógyító. Még ha nem is oldja meg a problémát, de időnként megkönnyebbülést hoz. Ám e természetes öngyógyítóval igencsak mostohán bánik az ember.

A sírás a lelki folyamatok fizikai kifejeződése. Sírunk, ha nagy lelki fájdalom, megrázkódtatás, veszteség, bánat ér bennünket, és sírunk a váratlan öröm hatására.

Sírd ki magad, megkönnyebbülsz!

A sírás a szervezet lazító reakciója, természetes fájdalomcsillapítója. A sírással felszabadul bennünk a lelki folyamatok következtében létrejött, felgyülemlett feszültség, oldódik a stressz és az érzelmi teher. A könnyekkel „stresszhormonok” mosódnak ki a testünkből.

A sírás jellegzetes emberi reakció, mégis ha meghatódunk és könny szökik a szemünkbe, hirtelen zavarba jövünk, elfordulunk. Érdekes módon csak az igazi könnyeket szégyelljük, a manipulatív könnyeket annál kevésbé. Az érdekből síró, könnyekkel zsaroló ember sírása látványos, eltúlzott, szeme olykor ki-ki sandít: „elértem-e már a kívánt hatást vagy fokozzam-e még a drámát?”.

A síró ember könnyben úszó szeme, leszegett feje, görnyedt tartása egyértelmű, mindenki által értelmezhető üzenet: „segíts, vigasztalj meg!” Müller Péter azt írja az Örömkönyvben, hogy „A szeretet sír az emberben. Az, hogy boldog tőle, vagy épp fordítva: nem tudja elviselni a hiányát.”

Sírni gyerekes dolog…?

Korán megtanultuk, hogy a sírás a gyengeség jele. Gyerekeknél és nőknél még elfogadott – hiszen mi lennénk a gyengébb nem (?) – de fiúknál és férfiaknak tilos! „Bőgő masina, nem lesz katona”, „egy okos, ügyes gyermek nem sír” – mondták szüleink és gyermektársaink.

„Ne mutasd a könnyeidet! Ne lássák, hogy fáj!” szólt a parancs, és mi megtanultuk feltenni a pléhpofát, felölteni az önvédelmi páncélt, játszani a Sebezhetetlent – száj összeszorít, nagyokat pislogat! Tartjuk magunkat. Van, akinek mosolyogni is sikerül.

Nem tudom, neked melyik a nehezebb: amikor könnyektől el vagy ázva, vagy amikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.

El nem sírt könnyek

Az azonban tény, hogy a sokáig elfojtott, visszatartott fájdalom, sértettség és harag, ha könnyekben nem tud, akkor idővel máshogy és máshol tör utat magának – betegség formájában.

Megfigyeltem magamon, ha sírhatnékom volt, de utólag sem engedtem meg magamnak (”Egy ilyen szemét alak miatt nem fogok sírni!”), akkor másnap vagy harmadnap már tele lett és fújtam az orrom, berekedt a torkom.

Ha betegségek lelki eredetét kutatjuk, akkor több olyan betegséget is találhatunk, aminek hátterében a hosszan dédelgetett sérelmek, bánat, harag, és az el nem sírt könnyek állnak. Pl.: csöpögő orr, torok bántalmak (lenyelted a békát), gégehurut, epe bántalmak, gyulladások, ciszták, csomók a testben, kinövések stb.

Ennek ismeretében azt mondom, sírd csak ki magad, megkönnyebbülsz! Természetesen van úgy, hogy nem tehetjük meg, hogy elpityeredünk, mert vagy a helyzet nem alkalmas rá, vagy a partner nem értené meg, illetve félreértené. De utólag, otthon vagy egy megbízható barát vagy családtag társaságában érdemes újra elővenni és átgondolni a problémát, és jól kisírni magadat, ha úgy érzed. (Fontos azonban, hogy ne kezdj el dagonyázni a sérelmeidben, a fájdalmadban.)

Ha azonban úgy érzed, hogy neked nagyon nem megy a sírás (mint műfaj), akkor minél előbb keress magadnak valamilyen feszültséglevezetési módot, amivel kiadhatod magadból a fájdalmat. ebben segíthet a mozgás, a sport vagy olyan kreatív módszere, amelyekkel alkotó módon adhatod ki magadból a fájdalmadat, pL: kifested, vagy kiírod magadból.

Tetszett? Oszd meg!

• 

8 Responses to “Sírás, a megvetett öngyógyító”