Önismerettel a kilók ellen

Zsírpárnácska itt, felesleg ott – végtelen fogyókúra és harc a kilókkal. Azt hiszem sokunknak ismerős a helyzet. A kilókkal azonban nemcsak fogyókúrával, hanem önismerettel is fel lehet venni a harcot!

A holisztikus szemlélet szerint minden testi tünet szellemi, lelki okokra vezethető vissza. Így a nem kívánatos zsírpárnák megjelenésének hátterében – a túlzott kalória-bevitelen és a bizonyos testi sajátosságokon (Pl.: genetikai és hormonális problémák, anyagcserezavarok) túl – sok esetben lelki problémák állnak.

Holisztikusan szemlélve az elhízás gyakran a biztonság, a stabilitás, a szeretet és elismerés hiányával függ össze.

Túlsúly szeretetéhségből

Sokszor az elismerés, a figyelem és a szeretet hiányából eredő kínzó vágyunkat fojtjuk evésbe.

Biztos te is átélted már, hogy ha bánatos voltál, vagy úgy érezted összeesküdött ellened a világ, milyen jó egy puha takaróba beburkolózni és elmajszolni egy (…vagy kettő) nagy tábla csokit, vagy süteményt (…vagy mindkettőt).

Az evés volt az egyik első örömforrás, amivel kisbabaként találkoztunk. „A tele pocak, tiszta pelus” olyan mélyen rögzült áldott öröm- és elégedettségérzést jelentett, hogy felnőttként tudat alatt most is azt keressük az evésen keresztül, ha rossz passzban.

Ha a szülők az ételt a jutalom és a büntetés eszközeként vetették be („Ha jó leszel, kapsz csokit!”, „Rossz voltál, ma nincs vacsora!”), akkor az könnyen válhatott a szeretet szimbólumává, így ha nem kapunk elég odafigyelést étellel vigasztaljuk magunkat.

Van viszont, aki amiatt menekül az evésbe, mert kisgyermek a szülő étellel hallgattatta el, akármi volt is a baj. Így az evés egyfajta probléma, feszültség és unalom levezetési módszerré vált számára, amit be is vet érzelmi feszültség, stressz vagy unalom estén.

Súlyfelesleg, mint önvédelmi pajzs és elhatárolódási eszköz

A belső stabilitás és biztonságérzet hiánya gyakran abból ered, hogy kisgyerekként nem tanultuk meg, hogyan húzzuk meg a személyes határainkat és hogyan állítsunk korlátokat akár önmagunk, akár a többi ember elé.

Ha biztonságérzetünk gyenge, akkor úgy érezzük, hogy nem tudunk megbirkózni az újdonságokkal és a változásokból eredő problémákkal. Félelemmel töltenek el az élet rejtette veszélyek. Gyengének, kiszolgáltatottnak és védtelennek érezzük magunkat. Úgy érezzük, képtelenek vagyunk hatást gyakorolni a világra, nincs befolyásunk az eseményekre, nem tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani a dolgokat. Nemcsak az önérvényesítés, a határozott fellépés, a saját akarat és érdek kifejezése okoz problémát, hanem önmagunk megvédése és a másiknak való határszabás a nemet mondás révén.

Mivel saját belső erőből nem vagyunk képesek megoltalmazni magunkat a túlzott követelésekkel, a sértésekkel, a megaláztatásokkal, a gáncsoskodásokkal és a nemiségünket ért sérelmekkel szemben, így zsírpárnákból építünk magunk köré egy védőpajzsot, és e mögé rejtjük érzékenységünket, sebezhetőségünket.

Önmagunkat úgy azonosítjuk, hogy ami a testemen belül van, az vagyok én, ami kívül van, az a világ. Előfordul, hogy csak akkor érezzük azt, hogy vannak határaink – ahol békén hagynak, és nem bántanak – ha elkülönülünk, megnöveljük a távolságot önmagunk és a világ között. Ha ez belső lelki erőből nem megy, akkor, fizika szinten, a túlsúllyal növeljük meg a határainkat. Ez sokszor „olyan jól sikerül”, hogy kövérségünk miatt már akkor sem tudunk kapcsolatot kialakítani, amikor szeretnénk.

Ahol a súlyfelesleg, ott vagy védtelen

Bár az elhízás az egész testet érinti, sokunknál a súlyfelesleg lerakódása egy adott testtájra koncentrálódik. Az, hogy melyik testrészünket érinti az elhízás, elárulja, hogy hol vagyunk gyengék, bizonytalanok, hol érezzük magunkat védtelennek, sebezhetőnek.

A nyakon megjelenő toka kommunikációs problémát sejtet. Aki a hasára hízik, az az érzelmekkel, az ösztönökkel és az élvezettekkel áll hadilábon. Aki a fenekére szedi fel a kilókat, annak a kitartással és az önérvényesítéssel vannak problémái, míg, aki a combjára hízik, annak a haladás, az állóképesség kialakítása okoz nehézséget.

Bár nem törvényszerű, de érdekes jelenség, hogy a férfiak inkább sörpocakot eresztenek, míg a nők inkább az alsó fertályukra híznak. A férfiak már kisfiúként megtanulták, hogy az erős, bátor férfiak nem nyafognak, és nem beszélnek az érzésekről, nem mutatkoznak gyengének. Mi nők, kislányként pedig azt hallhattuk, hogy legyünk kedvesek, gondoskodóak, érzelmesek, mert az a nőies, míg a harag kifejezése, az akaratos magatartás, a határozott ön-és érdekérvényesítés erőszakos, törtető dolog, ami kislányokhoz nem méltó.

Hogyan veheted fel a harcot lelki szinten a kilókkal?

Alakíts ki megfelelő étkezési szokásokat! Tudatosan és élvezettel egyél, lehetőleg rendszeresen ugyanabban az időpontban vagy kis adagokban. Ne futtában tömd magadba az ételt, hanem add meg a módját az étkezésnek, pl.: terítsd meg az asztalt.

Keress más élvezeti forrásokat! Egy kényeztető masszázs, közös kirándulás a barátokkal, egy csinos ruha, vagy kiegészítő megvásárlása, vagy egy kulturális program látogatása is okozhat élvezetet, örömöt, és lehet olyan ösztönző, amiért betartsuk a diétát vagy a fogyókúrát.

Fogadd el a kövérségedet, túlsúlyodat! Tudod, minden változás kezdete az elfogadásból indul ki. Ám biztos nem vagy kibékülve zsírpárnáiddal, ezért ez lesz a legnehezebb: hiszen szabadulni akarsz tőlük, nem közel engedni. Mégis próbálj úgy tekinteni rájuk, mint átmeneti mentőövre, ami eddig védett és biztonságot nyújtott neked. Köszönd meg felesleges kilóidnak, hogy eddig veled voltak, és jelentsd ki, hogy most már nincs rájuk szükséged, mert más módon fogod megvédeni magad.

Keress és alakíts ki más védekezési módot! Szabd meg a határaidat! Gondold át, hogy mi az, amit már nem fogadsz el másoktól, mi az, ami sért téged, és az elutasítást verbálisan, szóban fejezd ki az adott helyzetben. Írj össze pár frappáns visszavágást, érvet, amivel leszerelheted a másikat.