„Úgy ennék egy kis…” „Annyira kívánom az édeset/sósat/csípőset….”- mondjuk gyakran, holott alig egy órája ettük degeszre magunkat, tehát nem is vagyunk, nem lehetünk igazán éhesek. És mégis hiányzik valami!
Egy íz – amiről úgy gondoljuk: ha megkapnánk, mindjárt jobban lennénk. Ugye ismerős? 😉
Sokszor nem is fizikailag vagyunk éhesek, sokkal inkább a lelkünk éhezik.
Az étel nemcsak tápértékkel, hanem pszichikus, emocionális és szimbolikus értékkel, értelemmel is bír. Születésünk után az evés az egyik legelső örömforrás. Amikor a kisbabát megetetik, nemcsak a pocija lesz tele, és kerek, hanem a számára a világ is, hiszen átéli közben a mama megnyugtató, biztonságot adó közelségét is.
Valószínű, hogy felnőttként mi is ezt az érzést keressük a valódi éhség nélküli evésben.
Figyelmeztetés! A blogbejegyzés továbbolvasása bizonyos képzettársításokat indíthat el, amelyek közvetve mozgósítják az agy éhségközpontját, arra ösztökélve ezáltal, hogy megindulj a konyha felé, vagy felkeresd az első élelmiszerboltot, gyorséttermet. Ezért csak saját felelősségre olvasd tovább! 😉
Az éhség a birtokolni akarás, a kapni akarás szimbóluma, a valamire vágyódás kifejeződése, és az evéssel ezt az akarást, ezt a vágyat elégítjük ki.
Ha tehát egy bizonyos ételre, ízre van gusztusod, abban egy egészen határozott affinitás nyilvánul meg, és ezáltal önmagadról árul el valamit.
„Mondd meg, mit eszel, s megmondom ki vagy.”
Brillat-Savarint táplálkozás-kutató
Milyen ízt kívánsz?
Ha egy ételt vagy ízt gyakran és túlzottan is megkívánsz, az egyfajta kompenzálásra utal. Jelzi, hogy az adott érzéssel, karaktervonással bizony problémáid vannak. Az igény már kialakult benned, de a lelki sík helyett a fizikai síkon, azaz az étkezésben használod fel az adott energiát. Szeretnéd megvalósítani a dolgot, átélni az érzést, de a tudatos cselekvés még várat magára.
Ha viszont egy ételt teljesen elutasítasz, az arra utal, hogy nem mersz szembenézni azzal a feladattal, érzéssel, amelyet az adott étel képvisel. Teljesen elhárítod, még a legalacsonyabb fizikai szinten sem akarsz vele kapcsolatba kerülni.
Ha megérted és tudatosítod magadban, hogy mit és miért kívánsz, illetve mit nem ennél meg a világ minden kincséért sem, akkor idővel az adott étel és íz által szimbolizált életterületet is be tudod építeni a mindennapjaidba.
Ha édesre, nassolni valóra (csoki, cukorka, sütemény és társai) áhítozol, annak hátterében az állhat, hogy úgy érzed, hogy nem kapsz elég szeretetet, elismerést, dicséretet, és sokat aggodalmaskodsz. Több szeretetre, babusgatásra, simogatásra vágysz. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy miután kapásból felsoroltad, hogy kik azok az álnokok, aki nem értékelnek kellőképpen, érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy te vajon eléggé szereted-e, becsülöd-e önmagad.)
Ha sósra vágysz (mint chips, ropi, hasábburgonya és társai), akkor félsz valamitől, ezért nem ártana egy kis önbizalmat, belső erőt összegyűjtened.
Ha kicsit el vagy szontyolodva, vagy unatkozol, ne csodálkozz, hogy az erősen fűszeres vagy erős, csípős ételeket, ízeket kívánod meg (borsosat, chiliset, erős paprikát, mustárosat vagy a „hagymát hagymával”). Ezek már önmagukban is felélénkítik, felrázzák a szervezetedet, szimbolikusan pedig jelzik, hogy jól jönne egy kis izgalom az életedbe, szükséged lenne az új ingerekre, élményekre, az új kihívásokra.
Ám, ha inkább a kímélő kosztra vágysz (csak semmi fűszereset!), akkor lehet, hogy túl nagy volt a pörgés körülötted, nagy volt a nyomás rajtad, ezért most szeretnéd óvni magadat az új benyomásoktól, a konfrontációktól, és egy kis csendre, nyugalomra vágysz.
Hasonló okai lehetnek annak is, ha a savanyút ennéd meg. Ilyenkor ugyanis valamiből túl sokat kaptál, halmoztál fel (mérgelődés, harag irigység) és most ösztönösen érzed, hogy itt az ideje a mértéktartásnak, az elengedésnek, annak, hogy tisztázd és rendezd magad magadban a dolgokat. (Nem véletlen, hogy macskajajra is korhelylevest ajánlanak.)
Érdekes módon a keserűt kevésbé favorizáljuk – naná, ki akarná önként megkeseríteni a saját életét? Ám esetenként igencsak hasznos lehet, mivel a keserű a tudatos analízisre utal, amikor is érdemes lenne kicsit kritikusabban szemlélni önmagunkat, és a körülöttünk zajló dolgokat.
Örömmel venném, ha megosztanád az élményeidet, az érzéseidet a blogbejegyzés kapcsán!
