Max Pulver svájci pszichológus, grafológus, költő, drámaíró és mesemondó. A grafológia történet meghatározó alakja.
Pulver 1889. december 6-án Bernben született. Apja patikus volt. Gimnazistaként kezdett írásokat gyűjteni. Történelmet, pszichológiát és filozófiát tanult Strassburgban, Lipcsében és Freiburgban. 1911-ben irodalom szakon doktorált.
Szép sikereket ért el drámaíróként. Az első világháború idején Münchenben élt, itt ismerkedett meg a grafológiával. 1924-ben visszatért Svájcba, és a pszichológiai és emberismereti tanszék egyetemi docense lett Zürichben.
Jung típustana hatására kezdte keresni az írás szociális momentumait. A kézírást szimbolikus úton közelítette meg. Megalkotta a térszimbolika elméletét, amely 1931-ben jelent meg Symbolik der Handschrift c. művében (Kézírás szimbolikája) a zónaelméletével együtt. A térszimbolikája minden grafikus sajátosságra rávetíthető az írástömbtől kezdve a zónaarányokon át a végvonalakig.
Könyvében a kézírás grafikus jegyeinek értelmezésénél a sajátosságokat fő kategóriákba sorolta. Foglalkozott a grafológussá válás útjával, és feszegette az intuíció kérdését.
Pulver a ritmussal kapcsolatban bevezette az „egzisztenciális minőség” fogalmát, ami a tudatos és a tudattalan egyensúlyának a meglétében vagy hiányában fejeződik ki.
1950-ben megalapította a Svájci Grafológiai Társaságot, melynek célja a grafológia tudományos igényű fejlesztése volt.
1952. június 13-án halt meg Zürichben.
