Márai Sándor a 20. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. A hazai közönség számára sokáig ismeretlen volt, műveit ma már szinte minden világnyelvre lefordították. Szemléletét és műveit a polgári liberális elvek hatották át.
Kassán született 1900. április 11-én . Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Eperjesen végezte. 1919-ben Berlinbe, majd Frankfurtba ment, ahol egyetemi tanulmányait folytatta. ez idő tájt már rendszeresen cikkeket, fordításokat írt a német és a kassai lapoknak. 1923-ban nősült. Feleségével Matzner Ilonával Párizsban éltek, ahonnan 1928-ban hazaköltöztek. 1933-ban lapja Berlinbe küldte, ahonnan hitelesen számolt be Hitler hatalomátvételéről és a nácizmus valóságáról.
Bár tehetséges lírikusnak indult, mégis prózaíróként vált ismertté. Regényeket, színdarabokat, hangjátékokat írt. 1934-ben jelent meg élete fő műve, az Egy polgár vallomásai című regénye, amivel a magyar próza élvonalába került.
1942-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1945-től rendes tagja lett. A második világháború utolsó éveit visszavonultságban élte. Ekkor született A gyertyák csonkig égnek című, napjainkban talán a legismertebb és leghíresebb regénye, és elkezdte írni Naplóját, amelynek első kötete kérlelhetetlen őszinteséggel ábrázolta a háborús történések nyomán kialakított véleményét. A naplóírás műfaját egészen élete végéig művelte.
1948-ban Svájcba utazott, majd 1950-ben Olaszországban, két évvel később New Yorkban telepedett le. 1957-ben amerikai állampolgárságot kapott, de mindvégig magyarnak vallotta magát, és szépirodalmat is magyarul írt.
1956-ban a forradalom hírére Münchenbe ment, de ott már a szovjet bevonulásról értesült, ezért az országba visszatérni már nem tudott.
1968-tól Salernóban, 1979-től San Diegóban élt. Élete utolsó éveit visszavonultságban töltötte. Felesége és fia elvesztése után teljesen magára maradva, szegénységben. Betegsége miatt egyre kevésbé tudta ellátni magát, és mivel nem akar más segítségére szorulni, ezért 1989. február 21-én önkezével vetett véget életének.
Márai Sándor személyisége aláírása tükrében
Az aláírás spontán, egyszerűsített vonalvezetése, őszinte, érett személyiséget takar. A kezdőárkád és a hiányzó végvonal zárkózott, befelé forduló, magának való embert jelez. Bár a világot bizalmatlanul, kételyekkel szemlélte, ennek ellenére rendkívül fogékony volt az élményekre mutatja a szöges füzér és a mázolt vonalvezetés. Élményeit és problémáit tudatosan és a saját világába visszavonulva dolgozta fel.
Az oválok változása labilis önértékelésről tanúskodik. Márait élete végéig kétség, belső vívódás gyötörte élete és munkássága értelméről, hogy vajon jó regényeket elbeszéléseket írt-e. Emellett ugyanakkor hihetetlen küldetéstudattal, elkötelezettséggel rendelkezett – mutatja az egybeírt vezeték és utónév. Életét teljesen alárendelte hivatásának. A kiemelkedő névkezdő M társadalmi helyzetére, értelmiségi származására való büszkeségéről árulkodik.
A név betűinek kötöttsége szintetizáló gondolkodásra utal, amit a magasan kitett ékezetek és az egyszerűsített vonalvezetés is erősít. Az összefüggések felismerése és a lényeg megragadása mellett – a rajzolt betűk elárulják, hogy – a részletek megfigyelésében is biztos volt.
Az aláírás olvashatósága az önmagát vállaló, becsületes, kötelességtudó, lelkiismeretes embert takar, aki nem szereti a félmegoldásokat. Viselkedése, kommunikációja nyílt, természetes és egyértelmű.
Szia Szilvi! Ami most megfogalmazódott első olvasásra Nekem ebből a blog-ból, hogy akkor ezek szerint akinek nem olvasható az aláírása, az nem vállalja magát, nem becsületes stb.? Vagy azért nem lehet ennyire “lesarkítani”? (Pl. ha csak egy hétköznapi embert veszünk alapul.)
Szia Gyöngyi!
Ha ki tudod zárni, hogy az olvashatatlan aláírás nem sietség, időhiány, vagy hajszolt idegállapot eredménye (ez főleg orvosok, vezetők, “sztárok” esetében gyakori), és nincs a háttérben pszichés vagy testi probléma, és hogy az aláírás valójában nemcsak egy szignó, akkor kezdhetsz gyanakodni, hiszen akinek nincs mit rejtegetnie, az nem is dugdos semmit.
Az olvashatatlanság mögött gyakran az áll, hogy az illető fél nyíltan vállalni önmagát, rejtőzködik, de kivetülhet benne a másikat lenéző, fölényes “én megtanultam írni, tanulj meg olvasni” magatartás is. Az olvashatatlan aláírás – más jelekkel megerősítve – utalhat őszintétlenségre, megbízhatatlanságra, a felelősség elhárítására.