Két érzelem, ami átlendít a holtponton

A legnagyobb motiváló erőt az érzelmek képviselik számunkra. Elég erős érzelmektől hajtva az ember olyan tetteket tud véghezvinni, amiről korábban úgy gondolta, „Á, én erre nem vagyok képes!” , vagy váltig állította „Én ilyent soha sem tennék!”.

Talán a te életedben is voltak olyan pillanatok, amikor régóta nem mozdultak körülötted a dolgok (vagy ha lehet, csak egyre rosszabbak lettek), amikor ésszel már tudtad, hogy valamin valamit valahogyan változtatni kell, de mégsem tettél semmit. De valami még hiányzott! Aztán hirtelen megjelent, vagy fokozatosan kialakult benned egy érzés, ami mindent más megvilágításba helyezett, és ami elég erőt adott ahhoz, hogy kilépj, hogy továbblépj, hogy túllépd, hogy meglépd, hogy belevágj…

Vajon melyik az a két érzelem, ami elmozdít a holtpontról? Melyik az a két érzelem, ami leginkább tettekre sarkall?


Undor és a végső elkeseredés

Az undort ritkán tartjuk pozitív érzelemnek, mégis ez a gyomorszorító, hányingert keltő undor az, ami hatalmas változásokat idézhet elő, ami produktív tettekre sarkallhat. Aki undort érez, az elérte azt a pontot, amikor már nincs tovább.

Ilyen, amikor egy nő végső elkeseredésében megelégeli, hogy az alkoholista férje verje, ezért otthagyja; amikor az ember kilép egy rosszul (vagy sehogy sem) működő kapcsolatból, aminél még az egyedüllét is jobb; amikor otthagyja a munkahelyét és az ostoba főnökét, aki kizsigereli, és nem ismeri el a munkáját; amikor megelégeli, hogy mások döntsenek helyette; amikor megunja, hogy ő és a kívánságai mindig csak a másodikak lehetnek a sorban.

Az ember egyszer csak annyira megcsömörlött a félelemtől, a fájdalomtól, a megaláztatásoktól, hogy végérvényesen kijelenti: „ELEGEM VOLT! Nem akarok többé így élni. Elegem van abból, hogy, szegény vagyok/ megaláznak/ megcsalnak/ semmibe vesznek/ nem értékelik a munkámat stb.”

Ez az a pillanat, amikor megváltozhat az életed, amikor átbillenhetsz a holtponton, és úgy dönthetsz, hogy nem fog többé így élni. Mert te többet érdemelsz, mert te többre vagy méltó!

Vágy

A vágy megjelenhet teljesen kiegyensúlyozott, harmonikus élethelyzetben, amikor minden jó, és az ember (mégis) elkezd vágyakozni valamire. És nem azért mert telhetetlenek, elégedetlenek, hanem mert újabb élményeket akarnak megtapasztalni.

A vágyak mindig belülről születnek meg, bár külső erők is kiválthatják. Lehet, hogy meghallasz a rádióban egy szép szerelmes számot, és azt mondod: „én is át akarom élni ezt az érzést”, vagy látsz egy gyönyörű tengerparti képet, pálmafákkal, naplementével, lágy hullámzó vízzel, és azt kívánod bárcsak ott lennél. Akár egy könyv, egy barát mesélte élmény, mind-mind kiválthatja azt a belső mechanizmust, érzelmi hajtóerőt, ami azt mondatja veled: „Igen, ezt akarom, most azonnal!”Az ilyen a perzselő vágy adja a célod eléréséhez szükséges energiát, ez az, ami arra sarkall, hogy megtedd a szükséges lépéseket, egyiket a másik után, hogy minél közelebb juss és megvalósítsd a vágyott célt.

Életed során téged melyik érzés lendített át gyakrabban a holtponton?