Mire írtunk akkor és most? Miből készült a papírisz vagy a pergamen? Kinek a nevéhez köthető az első papír?
Az emberiség körülbelül i. e. 3000 óta használja az írást. Az első íráshordozó alapanyag a kő és az agyag volt. Az emberek ezekbe vésték bele a gondolatközlő jeleket, majd betűket. Ezek tartós íráshordozók voltak, hiszen évezredeken át megőrizték a beléjük vésetteket, de méretük és súlyuk miatt szállításuk nehéz volt.
Papirusz
Az 
ókori egyiptomiak papiruszsásból készült papirusz íveket használtak, ami könnyebben kezelhető volt, mint a kő vagy agyagtáblák.
A papiruszsás szárának beléből hosszú vékony szeleteket vágtak, amelyeket nedves deszkalapon egymás mellé fektettek, amire egy másik merőleges réteg került. Fakalapáccsal összeütögették a két réteget, majd a napon megszárították. Így kb. 19×25 cm-es lapokat kaptak, amelyeket összeragasztottak és feltekerve tokban tároltak. Egy-egy papirusztekercs több méter hosszú is lehetett. Ilyen papirusztekercseken tárolták pl. az alexandriai könyvtár kincseit.
A papiruszt több mint 3 ezer éven át használták írás céljára. A Kr. u. 4. századtól kezdett kiszorulni a papirusz a pergamennel szemben, és gyártása a 11-12. században szűnt meg.
Viaszos táblácskák
Az ókorban a vékonyan viaszozott fa- illetve elefántcsont-táblácska, a tabulae is elterjedt íráshordozónak számított. Erre bronz-, fa- vagy csontvesszővel (stilus) karcolták a betűket. A stílus széles és lapos végével lehetett kitörölni a régi vagy rontott szöveget és elsimítani a viaszt az új írása előtt.
Ezek a viaszos táblácskák mindennapi íráshasználat elterjedésével a középkorban is nagyon praktikus kis eszközök voltak, és jóval olcsóbbak, mint a pergamen. Az akkori deákok, írómesterek, kereskedők és tisztviselők az övükre erősítve hordták maguknál, és úgy használták, mint mi a noteszt.
Bár a 15. századtól a papír kezdte folyamatosan kiszorítani a viaszos táblácskák használatát, de a falusi iskolákban még a 18. században is alkalmazták.
Pergamen
Kiszorítva a papiruszt a 4. századtól a pergamen vált a legnépszerűbb írásalapanyaggá, egészen a 16. századig, amikor is a papír került előtérbe.
A pergament már az ókorban is ismerték. A feljegyzések szerint a Kr. e. 2. században készítették először pergament, ami az ókori görög városról Pergamonról kapta a nevét. Történt ugyanis, hogy II. Eumenész, Pergamon királya könyvtárat alapított, de Egyiptom megtagadta a papiruszkivitelt Pergamonba. Ez a királyt és tudósait arra indította, hogy valamilyen helyettesítőanyagot találjanak ki.
A pergamen cserzetlen, szőrtelenített állati – juh, kecske és borjú – bőrből készült fehér vagy sárgásfehér színű írásra alkalmas anyag volt. A vékony, finom tapintású és hajlékony lap mindkét oldalára lehetett írni, és emellett igen tartós anyag volt. Kódexek készültek belőle, és még az újkorban is előszeretettel használták hivatalos dokumentumokhoz és oklevelekhez. Manapság könyvkötéshez, dobok bevonásához használják.
Papír
A kínaiak valószínűleg már az időszámításunk előtt ismerték a papírt, de a hivatalos feljegyzések Kr. u. 105-höz és Caj-Lun császári hivatalnok nevéhez kötve említik először, aki egy rendeletében megállapítja a papírra írt beadványok érvényességét.
A kínai papír alapanyaga az eperfa, a rizsszalma és a bambusznád rostja volt. A kinaika papírgyártás titkát sokáig féltve őrizték, az arab világba is csak a 8. században jutott el.
Európába arab közvetítéssel került az 1200-as években, de a papír használata viszonylag lassan terjedt el. Köszönhető volt ez egyrészt annak, hogy az írástudás akkoriban még ritka dolognak számított, másrészt mert a papír a pergamenhez képes sérülékenyebb, gyengébb nedvességtűrése miatt romlékonyabb íráshordozónak számított.
A középkorban lenrongyot használtak alapanyagként, ami erősebb és tartósabb volt, mint a ma használatos fapépből készült papír.
A 15. századtól sok középkori kódexet is készítettek már papírból, illetve az olcsóbb egyházi és diák kötetek többségét papírra írták, majd később nyomtatták.
Magyarországon a 16. században jelentek meg az első papírmalmok. A 19. századig a gőzhajtású papírmalmom megjelenéséig meglehetősen körülményes és drága dolog volt a papírgyártás.
Ma ár sokféle anyagból és sokféle eljárással készítenek papírt. Vannak természetes, szintetikus és mechanikailag ellenálló papírok.
