Az írás tükrében

Gyermekkorunktól kezdve számos magatartási mintát, viselkedési stratégiát és reagálás módot tanultunk meg és sajátítottunk el annak érdekében, hogy a családunkban és a társas közegben, ahol élünk (rokonok, barátok, óvoda, iskola, munkahely) elfogadjanak, szeressenek minket, és megengedjék vagy megadják nekünk azt, amire vágyunk. Ha elég sokat gyakoroltuk ezeket, akkor az egyes viselkedési formák szokássá, megszokássá váltak.

A szokásokban az a jó, hogy megkímél minket és az agyunkat attól, hogy minden egyes helyzetben a semmiből kiindulva kelljen értékelnünk azt és döntést hoznunk. A szokások tehát tehermentesítenek minket és gyors, jól működő megoldást szolgáltatnak.

Vagy mégsem?

Biztos te is ismersz olyan embereket, akik mindig ugyanabba a típusba lesznek szerelmesek, és persze, mindig ugyan a miatt a probléma miatt mennek szét. Vagy olyanokat, akik bár okosak, tehetségesek, mégsem jutnak egyről a kettőre és csak ugyanazokat a köröket futják.

Nem ismerik fel, hogy mindig ugyanazokat a viselkedési kliséket, szokásokat erőltetik és ismételgetik csökönyösen.

Az önismereti munka egyik fontos lépése az is, hogy felismerjük azokat a szokássá vált magatartásmintáinkat, azokat a rögzült viselkedési mechanizmusainkat, amelyek nem szolgálnak minket.

Ez azonban nem megy ripsz-ropsz!

Idő és tapasztalás kell ahhoz, hogy egy nem működő viselkedési mechanizmust felismerjünk. Eleinte csak a baj megtörténte után, utólag szembesülünk vele, majd menet közben villan be a felismerés, míg végül tudatosan megelőzzük, hogy a jó öreg módon reagáljunk.
A nem működő szokások felismeréséhez és megváltoztatásához, valamint személyiségünk fejlesztéséhez tudatos odafigyelésre, önelemzésre, önelfogadásra, türelemre van szükség, és nem árt egy kis bátorság és nyitottság, hogy merjünk új utakat kipróbálni, új és működő viselkedési formákat megismerni és alkalmazni.

Ezt a folyamatot nagyon jól foglalja össze a következő vers:

Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben

I.

Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem.
Elvesztem… Nincs segítség.
Nem az én hibám
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.

Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.

Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.

IV.

Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.

Egy másik utcán sétálok végig.

Házi feladat!

Gondold át, hogy az élet különböző területein (pl.: család, párkapcsolat, hivatás, célkitűzés, pénzügyek – anyagiak stb.) vannak-e nem működő szokásaid?
Melyek azok?
A fenti vershez hasonlóan hol tartasz velük kapcsolatban?

Tetszett? Oszd meg!

• 

9 Responses to “Hol tartasz az önfejlesztés útján?”