Graffitik grafológus szemmel

Graffiti – bűn vagy művészet? A környezet rongálása vagy a vizuális kultúra része? Agresszió vagy kétségbeesett önkifejezés?
Vajon mit mond a grafológus?

Mi az a graffiti?

A graffiti görög eredetű szó, eredeti jelentése: feliratok. A graffiti, mint napjainkban használatos fogalom Amerikából származik, és a festékszóró sprayvel készített festményeket értjük alatta.

A graffiti-kultúra nagy valószínűséggel New York-ból indult ki a ’70-es években, ahol először pingálták ki a szegényebb negyedek lelakott házainak falait és a metrókocsikat. Van, amelyik pusztán dekoráció volt, míg mások valamely bandát, illetve annak felségterületének a határait jelölték.

Egy felmérésből kiderül, hogy a fiatalok több mint egyharmada szerint a graffiti célja a figyelemfelkeltés. A célok közt szerepelt még a hétköznapok szürkesége elleni küzdelem, a lázadás, a híressé válás, az önmegvalósítás, az önkifejezés, a kapcsolattartás, a valahova tartozás kifejezése, a szabadságérzés, a tiltott dolgok vonzása.

Vajon melyik az igaz? Mit árulnak el, mit mondanak erről a graffitik?

Graffitik a grafológia tükrében

A szöveges graffitik jellegzetes stílusa, képi megjelenése a grafológus számára értelmezhető.

A graffitisek maximálisan kitöltik a rendelkezésükre álló felületet a középvonalba zsúfolt hatalmas betűikkel, amely szimbolikus értelemben a jelen pillanat fontosságát, a gondolatok, az érzelmek és az ösztönös késztetések egybesűrítését, az azonnali, gyakorlati megvalósítását hangsúlyozza.

A szöveges formák többnyire nyomtatott nagybetűkkel készülnek, ami a grafológiában a rejtőzködést, a forma mögé való elbújást szolgálja. A graffitisek az azonosításukat szolgáló „aláírásukat”, szignójukat megfejthetetlenül rejtik el kompozíciójukban, ami a felelősség elől elmenekülő, önmagát nem vállaló, éretlen személyiségre utal.

A hatalmas betűk a grafológia értelmezése szerint nagy önkifejezési igényre, szereplési vágyra, figyelemhajhászásra, becsvágyra utalnak. Emellett azt is elárulják, hogy az alkotó mennyire elégedetlen jelenlegi lehetőségeivel, helyzetével, ezért szeretne nagyobb teret és figyelmet kiharcolni önmaga számára.

A betűk vízszintes kiterjedése jelentős, ám egyes betűk között alig van távolság, sokszor egymásra torlódnak. Mindez arra utal, hogy a festő nemcsak a falon, de az életben is nagy teret igényel magának, vágyik a közösségre, nagy a kötődés és támaszigénye. Kapcsolatai azonban nem kiegyensúlyozottak, nem harmonikusak. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy az illető viselkedésével gyakran megsérti mások személyes határait, másrészt mert -ahogy az erőteljes kontúrvonalak jelzik – saját maga köré egy falat húz, vagyis csak az általa meghatározott területen, időben és módon tart igényt mások társaságát. (Én zavarhatlak, de te ne merj zavarni!)

Ezt az ellenmondást jelzik a betűk váltakozó dőlése és megformálása, ami mozgalmassá, vibrálóvá, felszültté teszi a képet. A világban helyét kereső, vívódó embert mutatnak, akinek lelkében jelen van a vágy az intenzív emberi kapcsolatokra, az érzelmek kimutatására, ugyanakkor a bizalmatlanság, kételkedés is, ami hatalmas visszatartó erő számára.

A grafológiában a szúrós, szöges betűk konok, kompromisszumra képtelen, kötözködő akár agresszív magatartásra utalnak, míg a lágy, hajlékony formák szelídséget, játékosságot, elevenséget jelölnek.

A graffitisek a betűket rendkívül variabilisan jelenítik meg – egyszerűsítik, gazdagítják, szimbólumokkal keverik. A betűk formai kivitelezésében ragadható meg a graffitis fantáziavilága, egyénisége, kreativitása.