Amikor különböző rendezvényeken grafológiai gyorselemzéseket készítek, mindig akad egy-egy ember, aki kerülget, mint macska a forró kását. Látszik rajta, hogy kíváncsi, de nem ül le elemeztetni az írását mondván: „Á, nem. Hátha még kiderül valami…”.

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi lehet ez a „valami”, ami benne van az írásban (ami egyben mi magunk vagyunk), de nem tudunk róla, vagy olyan félelmetes, hogy nem akarunk tudni róla, vagy félünk megtudni?

„Én ilyen és ilyen vagyok” – szoktuk mondani. Ezek azok a tulajdonságok, személyiségvonások, amelyeket magunkénak érezzük, amivel azonosulunk, amiről úgy gondoljuk, hogy megvan bennünk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, csak azok vagyunk, amivel azonosulunk, olyanok vagyunk, amilyennek látjuk magunkat. Ez azonban nem teljesen így van.

Él bennünk – ahogy Carl Gustav Jung pszichológus nevezte – egy „árnyékszemélyiség” is. Ez személyiségünknek olyan oldala, ami bennünk van, de nemet mondtunk rá. Olyanok, amilyenek nem akarunk lenni (pl.: nem akarok irigy, önző, áskálódó stb. lenni), amit nem akarunk megélni, amit nem akarunk meglátni magunkban, mert negatív, erkölcstelen, szégyellnivaló, és mert nem illik a saját önmagunkról kialakított, illetve a mások által rólunk kialakult képbe, ezért elutasítottuk azokat.
Sok energiát fektettünk ebbe, ezért érthető, hogy igencsak kellemetlen lenne, ha valaki most a fejünkre olvasná.

Másrészt ezek a félelmetes valamik jelenthetnek akár olyan pozitív képességeket, tulajdonságokat is, amelyek bennünk vannak, de még nem fejlesztettük ki azokat, de mint lehetőség bennünk él.

Félünk önmagunktól.

Félünk hát, hogy kiderül: nem olyanok vagyunk, ahogy gondoltuk.
Félünk, hogy kiderül: többre vagyok képes, mint amit mutattunk.
Félünk, hogy kezdenünk kell valamit ezzel az új ismerettel, tudással.
Félünk, hogy nem ringathatjuk magunkat tovább illúziókba.
Félünk, hogy már nem a „dagonyázhatunk tovább a langyos állott vízben”, hogy vége a nyugalomnak, hogy így már nem mehetnek tovább a dolgok.
Félünk, hogy ki kell lépnünk a komfortzónából.
Félünk, hogy végre felvállaljuk és elfogadjuk önmagunkat.
Félünk, hogy ez több felelősséggel, sőt akár fájdalommal, konfliktussal jár.
Félünk, hogy lesz-e elég erőnk, hitünk, kitartásunk a változáshoz. Hogy tudjuk-e, bírjuk-e, szabad-e?
És félünk, hogy vajon megéri-e, van-e, lesz-e értelme egyáltalán???

A bejegyzést Nelson Mandela bíztató szavaival zárom, aki elnöki iktató beszédjében azt mondta:

“Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. Legbenső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket. Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot. Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét. Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.”

“Hátha még kiderül valami…!”

2 thoughts on ““Hátha még kiderül valami…!”

  • 2009. augusztus 05. szerda at 17:02
    Permalink

    Kedves Szilvia!

    Nagyon érdekesen írsz e témáról.Különösen az tetszik, hogy a sok fejezetből,amely az írásunkról szól, egyszer egy kerek egész történet lesz, ami már rólam fog szólni. Különösen tetszett az aláírásról szóló 40 oldalas tanulmányod.Minden írásodat elmentettem egy doksiba,így bármikor beleolvashatok és értelmezhetem az összefüggéseket és jobban megérthetem: ki vagyok én?

    Köszönet érte!

    További jó egészséget és sok örömet kívánok Neked a további életedben:
    Marcsi

  • 2009. augusztus 13. csütörtök at 11:42
    Permalink

    Kedves Marcsi!
    Köszönöm, és örülök, hogy tetszett az aláírásos E-book. Gondolom, megvizsgáltad a kézjegyed. Megerősítést kaptál az olvasottak alapján önmagadról, vagy felfedeztél valami újat is önmagadról közben?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .