Sokan álmodozunk arról, hogy „egyszer majd ezt vagy azt fog csinálni”, „egyszer majd minden szebb, jobb lesz”, „bárcsak ez vagy az történnek”, de a változásért nem teszünk semmit – csak ülünk tovább a babérjain, vagy dagonyázunk a jól megszokott állóvizében.

Ám mihelyt valamilyen külső körülmény megbolygatja a megszokott kis életünket, vagy az „áhított” változás lehetőségével fenyeget, akkor mégis megfutamodunk vagy foggal-körömmel kapaszkodunk a megszokotthoz.

Vannak azonban elkerülhetetlenek élethelyzetek, amelyeket a fejlődésünk szempontjából mindenképpen meg kell élnünk, meg kell tanulnunk. Ezek időnként kellemetlen, fájdalmas folyamatok, mint a szülés-születés. Tenni nem tudsz ellene, ám ha kézzel-lábbal tiltakozol, azzal csak a saját dolgodat nehezíted meg, és teszed hosszabbá, keservesebbé a folyamatot.

Ne hagyd, hogy ellenállásod, makacsságod, merevséged meggátolja a fejlődésed, az előrelépésed!

Einstein szerint: „Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”

Először tehát tudatosítanunk kell magunkban az ellenállásunkat és fel kell oldanunk magunkba a blokkokat, hogy változni, változtatni tudjunk.

Csípd nyakon az ellenállásodat!

Ellenállásunknak, „nem akarásunknak” számtalan árulkodó jele van.

1. Visszatérő rítusok, viselkedési szokások: Ilyen pl.:

  • ha a fontos találkozóról, megbeszélésről elkésünk vagy késve érkezünk,
  • ha pont a legrosszabbkor betegszünk meg, szerzünk be egy kis megfázást, ver ki az allergia, (vagy hirtelen megfájdul a fejünk szex előtt)
  • ha elódázzuk a dolgot, mert folyton mást csinálunk, nyüzsgünk („Menj csak szívem, bújj be az ágyba, mindjárt megyek én is, csak előbb még elmosogatok…felmosok, kimosok, lemosok, kivasalom…”)
  • ha 10 percenként rájárunk a hűtőre, hogy bekapjunk pár falatot, vagy ha rágyújtunk
  • ha hirtelen témát váltunk, vagy tüntetőleg belemélyedünk és elbújunk egy könyv vagy újság lapjai mögé

2. Hárítás, kifogáskeresés, elbagatellizálás, elutasítás
Úgymint: „Ennek semmi értelme!”, „Te ezt úgysem értenéd meg…”, „Az én helyzetem egészen más…”, „Nem akarok gondot okozni nekik”, „Semmiség, majd elmúlik magától…”, „Nincs énnekem semmi bajom!” és társai

3. Közhelyekbe, klisékbe, általánosító nézetekbe kapaszkodás
„Ez a mi családunkban nem volt divat”, „Ezt én nem tehetem”, „Ezt nem illik / nem szokás”, „Ez hülyeség” stb.

4. Merev énkép, megrögzött elképzelések önmagunkról, testünkről, szellemi-érzelmi képességeinkről, adottságainkról – a legönrombolóbb
„Én már túl öreg/ még túl fiatal, túl kövér, túl magas, túl lusta, túl ügyetlen, túl buta, túl félénk… vagyok ehhez” vagy egyszerűbb formája „Én ilyen vagyok, és kész!”

5. Halogatás – a leggyakoribb ellenállás
A „később”, a”majd, ha” és az „előbb még” kezdetű kitérő mondatok a tipikus esete, de hivatkozhatunk arra, hogy „pont most?” vagy , hogy már „túl késő”, vagy még „túl korán” van a dologhoz, de „egyszer majd kipróbáljuk”, de biztos, ami biztos „még alszunk rá egyet”, különben is „ráérünk arra még”.

6. Félelem – legáltalánosabb, legtágabb és a legmegfoghatatlanabb ellenállásfajta. Súlyosabb formája a szorongás, pánik, fóbia
„És ha nem sikerül / ha visszautasítanak / ha kitudódik / ha nem jön be / ha kirúg / ha elhagy / ha itt marad?”, „Ki tudja, mi sül ki belőle”, „Mit szólnának hozzá a szüleim / a barátaim / a férjem / a gyerekeim / a többiek?!”

Nálad hogyan nyilvánul meg az ellenállás?

A témához kapcsolódó bejegyzések:

Önbizalom hiányos nyelvjárás >>

Miért  nem jutsz egyről a kettőre? >>

“Majd ha” életet élsz? >>

Csípd nyakon az ellenállásodat!
Cimke:                     

6 thoughts on “Csípd nyakon az ellenállásodat!

  • 2011. március 18. péntek at 08:04
    Permalink

    Sziasztok
    Ma ugy gondoltam,hozza szolok a temahoz,t.i az en eletemben is a legfontosabb volt a FELELEM,ki mit mond majd,a szulok,a rokonok, az emberek.
    Ez a beidegzodes nagyon hatraltatja az embert a tovabblepesben,en 68 evesen is elveszitettem egy jo embert ezert,egy ferfit akinek ismertem a sok jo oldalat es megis ,hallgatam masra.megszeretnek szabadulni ettol a felfogastol es remelem sikerulni fog .
    Koszonom Szilvia a jo temekat,es a tanulsagos bejegyzeseket.Udvozlettel Katalin

  • 2011. március 18. péntek at 18:23
    Permalink

    Szia Szilvi,
    Én is hozzászólok.Ez az írás szembesített dolgokkal.No,jó,vegyük elejétől fogva a pontokat..mi is az,ami nálam megfigyelhető.
    1.elódázzuk a dolgot,10percenként rájárunk a hűtőre (néha a téma váltás)
    2. néha hárítás,néha kifogáskeresés
    3. néha a merev énkép (túl öreg vagyok,hogy zeneiskolába menjek,s ott tanuljak zenélni..)
    4. a halogatás,az nagyon megvan.
    A halogatás,s a félelem a leggyakoribb.Félelem az elutasítástól,félelem attól mit szól a másik…mint az előző hozzászólónál nálam is fontos más mit mond..félek attól hogy….nem sikerül valami(félelem a kudarctól),kitudódik,ki mit mond,ki haragszik meg,kit vesztek el az életemben,mit szólna hozzá más..s ezek,mind-mind akadályozó tényezők az előrelépésben.
    Igyekezni kell változtatni,s lazábban venni a dolgokat.
    Köszi.Jó kis írás volt!Üdv,Zsófi

  • 2011. március 18. péntek at 19:50
    Permalink

    Kedves Szilvikém!
    Most is örömmel olvastalak. Talán koromnál fogva is, harmóniában élek magammal és környezetemmel, pedig már nyolc éve özvegy vagyok. Halogatásnak nem vagyok hive, mert az a tapasztalatom, ha belevág az ember, nagyon komoly dolgokba is, elkezdik segiteni a “véletlenek”, olyan helyről is segitséget kapsz, ahonnan álmodban sem gondoltad volna.
    Még egy lényeges dolog, mindet örömmel csinálj, elszántan, kitartással és valóra válik az “álom”. (Nem baj, ha nem sikerűl első lépésre, amit elterveztél, csak folytasd, igy tanul az ember.)
    Szeretettel üdvözöllek: Ilona

  • 2011. március 19. szombat at 20:41
    Permalink

    Kedves Szilvia!
    Mostani írásodat olvasva megvilágosodott bennem, hogy amitől évek óta szenvedek, tulajdonképpen önmagamnak köszönhetem. Szavakba formáltad a sejtésemet, saját magam vagyok a kerékkötője a dolgok más irányba történő alakulásának. Köszönöm neked!
    Arról van szó, hogy, amint egy szikrányi reménysugár is megvilágítja a célomhoz vezető utat, én fejvesztve menekülni kezdek, mert veszélyben érzem magam. HIRTELEN TÉMÁT VÁLTOK, ez a módszerem. Mindezt oly természetesen és lelkesen teszem, hogy sikerül teljesen megakadályznom a kibontakozóban levő esemény létrejöttét. A következmény pedig mindig az, hogy szenvedek saját butaságom miatt, mert lehetetlen visszavarázsolnom az elmúlasztott lehetőséget. 🙁
    Kedves Ilona! Hálásan köszönöm, hogy megosztotta velünk ezt az értékes élettapasztalatot! Nagy segítséget jelent számomra!

  • 2011. március 20. vasárnap at 17:39
    Permalink

    Sziasztok!

    Köszönöm szépen a visszajelzéseket és a hozzászólásokat. Ezek nagy fontosak a számomra, mert irányt mutat, ötleteket ad, hogy mi az, ami érdekel benneteket, ami foglalkoztat, amiről érdemes beszélnünk, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, kibogozzuk a belső kuszaságokat és közelebb kerüljünk a megoldáshoz. Hiszem, hogy a felismerések, a szembesülések (jé, én tényleg ezt csinálom?!) révén már megtettük az első lépést. Az ilyen lelepleződő felismerések időnként fájdalmasak, bosszantóak, mert ezután már nem mehetsz csak úgy el mellettük…

    De hogy az ellenállás leleplezésénél maradjunk, úgy látom, hogy a félelem és a halogatás vezeti a topot (nálam is!). Ám és is úgy tapasztaltam – ahogy Ilona írta – hogy ha sikerült legyőznöm ezeket (önmagamat), és bele mertem vágni a dologba, akkor valóban kaptam segítséget is (ha az volt az én utam)… 🙂

  • 2011. március 20. vasárnap at 20:57
    Permalink

    Kedves Szilvia!
    Hát igen! A velőmre tapintottál! Tulajdonképpen semmi újat nem mondtál, hiszen ezeket én is megfogalmaztam régóta magamnak így 55 évesen. A gond igazándiból egyfajta bűntudat érzés, ami egyre inkább zavaró, fokozódó, nehéz úrrá lenni rajta. Időnként addig is elmegy, hogy bizonyos normál élethelyzetekben bénítólag hat. Sajnos, a kellemes érzés sem tart sokáig egy-egy sikeres erőpróba után. Minden egyes alkalommal a feszültség és szorongás elölről kezdődik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .