Az írás tükrében

Archive for the ‘önelfogadás’ Category

Egyszer, egy idős Cherokee indián így tanította az unokáit az élet dolgairól:

„Harc dúl bennem. Egy szörnyű háborúskodás két farkas között. Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a hamisságokat, és a büszkeséget. A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli. Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden emberben.”

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját: „Melyik farkas fog győzni?”

Read the rest of this entry »

Gyakran túl szigorúan ítéljük meg önmagunkat. Azt gondoljuk, hogy csak akkor vagyunk Oké-k, elfogadhatók és szerethetők, ha tökéletesek vagyunk.
Vélt vagy valós hibáinkat, gyengeségeinket, egyéni sajátosságainkat és szokásainkat súlyosabbnak véljük a valóságosnál, és szégyenkezünk miattuk.

Azért, hogy kivívjuk mások elismerését, és hogy el ne veszítsük a körülöttünk élők szeretetét, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Próbáljuk gyengeségeinket elrejteni, a nemszeretem személyiségvonásainkat elfojtani, megváltoztatni. Vágyakat, álmokat adunk fel, lemondunk kedvenc időtöltésünkről, csak azért mert mások szerint ezek haszontalanok, értelmetlenek, és időpazarlás velük foglalkozni.

Pedig lehet, hogy pont ezek az apró hibák, amelyeket el akarunk nyomni magunkban, személyiségünk olyan értékes és érdekes részét hordozzák, ami egyénivé tesz és megkülönböztet másoktól, és ami szerethetővé tesz.

Read the rest of this entry »

Az önismereti munka során számos kérdés merül fel bennünk önmagunkkal kapcsolatban. Pl.: Milyen képességeim, tulajdonságaim vannak? Miben vagyok tehetséges? Milyen szerepeim vannak (anya, feleség, dolgozó nő, önmagát kereső-kutató spirituális ember stb.), és hogyan élem meg, játszom ezeket? Milyen a külső megjelenésem? Milyen a kapcsolatom másokkal? Milyennek látnak mások?

A válaszok alapján körvonalazódó önmagunkról alkotott képet nem árt azonban rendszeresen újragondolni, újraértékelni, hiszen személyiségünk nem egy statikus, hanem dinamikus rendszer.

Önismereti gyakorlat

A következő önismereti-önértékelési gyakorlat segít felmérni hol vagy most, és irányt mutathat, hogy merre tovább az önfejlődés útján.
Vegyél elő egy lapot, és oszd hat oszlopra, és töltsd ki azokat a következő módon!

Read the rest of this entry »

A grafológiában a „p” betű alakításából következtethetünk arra, hogy egy nő mennyire tartja jó nőnek magát. Ha egy nő írásában a „p” alsó szára hurokká válik, akkor az illető elfogadta önmagát, mint nőt, sőt, élvezi nőies mivoltát, büszke rá. Ha azonban a „p” szára hiányjelhez hasonlóan szétnyílik, akkor a rajzoló nőiességében frusztrált, önmagát, mint nőt alábecsüli, illetve nem tudja elfogadni.

És tudod mi az érdekes? Az, hogy mind a kétféle „p” változattal egyaránt találkoztam már kifejezetten szép és kevésbé előnyös külsejű nő írásában.

Vajon mi befolyásolja, hogy hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, mint nőhöz?

Read the rest of this entry »

Gyermekkorunkban egy sor tulajdonságot, túlélési készséget és viselkedési mechanizmust sajátítottunk el, hogy az ismeretlen vagy fenyegető helyzetekben, illetve a lelki fájdalmat vagy szenvedést okozó hatásokkal szemben megvédhessük magunkat.

Van, aki fenyegető helyzetekben inkább elmenekült, vagy picire összehúzta magát, míg más támadóan fordult szembe a veszélyforrással. Akármelyik védelmi stratégiát is válasszuk, a veszély, a félelem, a harag hatására bizonyos izmok megfeszülnek a testünkben.

Testi páncéllá dermedt önvédelem

Wilcheim Reich és Alexander Lowen szerint minél jobban állandósul bennünk egy védelmi stratégia, az annál erősebb lenyomatot hagy az testünk izmaiban, és így a testtartásunkban is, mígnem az „fizikai páncéllá” rögzül.

A rögzült testtartás és az izmok megfeszítése nemcsak rengeteg energiát emészt fel, hanem blokkokat okoz a test energiaáramlásában, amit fájdalmas izomfeszülésként, görcsként, merevségként tapasztalunk meg.

5 személyiségtípus – 5 védelmi páncél

Lowen öt személyiségtípust határozott meg az alapján, hogy az ember milyen védelmi stratégiát alkalmaz és milyen testi-lelki páncélt hord. Általában csak elvétve vannak tiszta típusok, a legtöbbünknél egy vagy két testi jellegzetesség is megfigyelhető.

Read the rest of this entry »

Öröm a lelkemnek, amikor idős, de életteli, életvidám emberek kézírását elemezhetem.

Általában a 70 év felettieket tekintjük időskorúnak. Talán kicsit morbid, de manapság, amikor örül az ember, ha az újságok gyászjelentésében a sok fiatal 40 50 éves ember neve mellett 70-80 évesek nevét is olvashatja. „Milyen szép kort élt meg!”- mondjuk.

Nem könnyű az öregség. Ekkorra a fizikai képességek lecsökkennek, az érzékszervek gyengülnek, az ember lassabb tempóra kapcsol. A test változásai mellett az egészségi problémák, a betegségek is jelentős testi korlátozást jelentenek, amitől sokan visszahúzódóvá, otthonülővé válnak, tehetetlennek és értéktelennek érzik magukat, egyre kevesebb örömet, értelmet tálának az életben.

Ez azonban nem kell, hogy mindig így legyen!

Két olyan írásrészletet illetve videot hoztam, ami jól tükrözi, hogy az idős kor és a test öregedése, nem jelenti feltétlenül a lélek öregedését is.
Read the rest of this entry »

„- Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok…
- Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.”

Az idézet Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéből való, amit a napokban olvastam újra.

Úgy gondolom, egy idegen ember megszelídítése mellet egyre inkább arra is érdemes odafigyelnünk, hogy önmagunkat megszelídítsük önmagunk számára.

Mindannyiunkban ott a vágy, hogy az Élet örömteli, önfeledt, könnyed, szabad Játék legyen, de a legtöbbször nehéznek, csak akadályokkal teli hullámvölgyeknek érezzük azt. Read the rest of this entry »

„ – És, mit szeretnétek? Fiút vagy lányt? – szól a kérdés a gyermekét váró párhoz, mire ők kórusban: – Mindegy, csak egészséges legyen!”

Biztos vagyok benne, hogy már te is voltál fültanúja vagy résztvevője az előbbi párbeszédnek. „Mindegy, csak egészséges legyen!” – ez a bár igencsak sablonos válasz a „Legyen meg a Te akaratod, Uram!” bölcsességét hordozza (kis kitétellel). Ezután már illetlenségnek, provokatívnak tűnne továbbfirtatni a dolgot, úgyhogy annyiban is marad a dolog.

Vannak szülők, akiknek tényleg nem számít, hogy fiú vagy lány lesz-e a baba, ám vannak olyanok is, akik megszokásból vagy babonából szajkózza a „mindegy, csak egészséges legyen” mondatot, miközben azért csak-csak reménykednek titokban, hogy inkább ez vagy az legyen, vagy az ne legyen a baba. És persze vannak olyanok is, akik nyíltan vállalják, hogy fiút vagy lányt várnak.

Akár tudatosan, akár tudat alatt fogalmazták meg az elvárásukat, problémát okozhat, ha nem azt kapják, amit vártak, ami a gyerekkel való kapcsoltukban, a gyerekhez való hozzáállásukban, elvárásaikban is kifejeződik. Mindezek jelentősen befolyásolják a kicsi személyiségének fejlődését, illetve azt, hogy a nemi identitását mennyire tudja megélni, ennek révén pedig a párkapcsolati sikerességét is. Read the rest of this entry »

Mindenki fejében él egy kép önmagáról: „én ilyen vagyok!”,. Tényleg csak azok és olya-nok vagyunk, amilyennek látjuk magunkat, amivel azonosultunk?

Nem lehet, hogy sokkal többek vagyunk, csak egyes dolgokról nem akarunk tudomást venni?

Igazán jó önismereti módszer, ha megfigyeled, hogy környezetedben, a körülötted lévőkben melyek azok a jelenségek tulajdonságok, amelyek téged rendszerint kihoznak a sodrodból, bosszantanak, idegesítenek.

Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy ki az a környezetedben, aki a legjobban zavar? Mi az a tulajdonság, viselkedésmód benne, ami a leginkább bosszant, ingerel? Vajon miért? Read the rest of this entry »

Mi emberek nagyon szeretünk értékelni, rangsorokat állítani, hasonlítgatni. Ezért önmagunkat és a világot valamilyen, de leggyakrabban más elvárásához, elképzeléseihez viszonyítjuk, ami sok esetben csalódással, elégedetlenséggel, frusztráltsággal végződik.

Milyen csapdái vannak a hasonlítgatásnak?

1. Az összehasonlítás egyik csapdája, hogy rosszul választjuk meg a viszonyítási pontokat.

A viszonyítási pontok azért kellenek, mert segítik a megismerést és azt, hogy elhelyezzük magunkat a világban, az emberek közötti kapcsolatban.

Ha helyesen választjuk meg a viszonyítási pontokat, az rendkívül ösztönző, előrevivő lehet, ezáltal a fejlődésünket szolgálja. Ha azonban túl magasra vagy túl alacsonyra helyezzük a mércét, akkor Read the rest of this entry »