Az írás tükrében

Archive for the ‘önbizalom’ Category

Te mire alapozod az önismereted? De akár úgy is kérdezhetném, hogy kire?

Önismeret, önértékelés, önbizalom – kéz a kézben járó, egymással szorosan összefüggő, és egymásra hatást gyakorló tényezők.

Az önbizalom az az önmagadba vetett belső hit, ami a legkritikusabb pillanatokban is erőt ad a túléléshez. Az önbizalom az jelenti, hogy bízol képességidben, tulajdonságaidban, viselkedésedben, reakcióidban, vagyis egész lényedben, hogy képes vagy (és leszel) megfelelni, és eleget tenni az élet kihívásainak, feladatainak.

Önbizalmat azonban csak azokra a személyiségvonásaidra, képességeidre tudod felépíteni, amelyeket már ismersz, amit igazán a magadénak érzel, hiszen csak ezekben tudsz bízni. Read the rest of this entry »

Bizonyára téged is hajt az a belső vágy, hogy megtaláld valós, legmélyebb önmagad, hogy kiteljesedj, és hogy lehetőségeidhez mérten kihozd magadból a legtöbbet.
Az önmegismerés és az önmegvalósítás egy hosszú folyamat amely során számos akadállyal találod magad szembe. Gyakran úgy tűnhet, hogy ezeket az akadályokat a Sors gördíti elénk, ám ami valóban megakadályoz az előrehaladásban, az gyakran sokkal inkább bennünk van.

Vajon mik lehetnek azok a dolgok, amelyek útját állják fejlődésünknek, amivel megakadályozzuk önmagunkat a saját boldogságunkban, kiteljesedésünkben? Read the rest of this entry »

Amikor különböző rendezvényeken grafológiai gyorselemzéseket készítek, mindig akad egy-egy ember, aki kerülget, mint macska a forró kását. Látszik rajta, hogy kíváncsi, de nem ül le elemeztetni az írását mondván: „Á, nem. Hátha még kiderül valami…”.

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi lehet ez a „valami”, ami benne van az írásban (ami egyben mi magunk vagyunk), de nem tudunk róla, vagy olyan félelmetes, hogy nem akarunk tudni róla, vagy félünk megtudni? Read the rest of this entry »

Az augusztust egy idézettel nyitom.

 “Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbnak és fenyegetőbbnek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk – jelentéktelenné zsugorodnak!”

Popper Péter: A belső utak könyve

És egy videoval, amit Csapó Ida honlapján láttam, és nagyon felemelő, felrázó volt számomra. Úgy érzem, meg kell osztanom veletek! Remélem rád is pozitív hatással lesz. Read the rest of this entry »

A halogatást nem könnyű tetten érni. Hiszen, ha megcsinálsz valamit, az készen van, amit meg csinálsz meg, az még befejezetlen, vagyis folyamatban van (kérdés meddig) vagy későbbre marad.

A grafológiában a kezdővonalak mutatják a munkához, a feladathoz való hozzálátásunk lendületét. Mindenki másként kezd a munkájához: van aki azonnal a tárgyra tér, és van, aki energiát gyűjt, „rákészül”.

Ha a kezdővonalaid balról indulnak és hosszúak; vékony vonalúak, gyenge nyomatékúak; „tremorosan” (remegős „kaparászós” mozdulattal) vagy csomóval indulnak? Emellett gyakran mondogatod azt is: hogy “majd, ha egy szép napon…”; „ nemsokára / hamarosan ezt vagy azt fogom tenni”, “remélem, hogy…”, “szeretném, ha…”, akkor ez bizony arra utal, hogy elódázod, elhanyagolod, vagy elmulasztod a számodra fontos dolgok elvégzését. Vagyis halogatsz!

Miért halogatunk?

Read the rest of this entry »