Archive for the ‘érzelmek’ Category
Gyógyító fák
Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy milyen jótékony hatásai vannak, ha megölelsz egy fát.
Mivel minden fafajta más-más testi-lelki területre hat, így gyakran nem véletlen tehát, hogy miért pont arra a fafajtára esik a választásod, miért azt találtad vonzónak.
Melyik fa miben segít?
Bükkfa
A bükkfa a legerősebb energiával rendelkező fafajta, a bizalom és a derű kifejezője. Segít a félelmek, az aggodalmak, a fáradtság és a rosszkedv leküzdésében. Energiájával a pozitív gondolatáramlást teremt, kitáróvá tesz, és állandó céltudatosságra ösztönöz. Jótékonyan hat a nyaki fájdalmakra.
Bánatos vagy fáradt vagy? – Ölelj meg egy fát!
Talán te is tapasztaltad már, amikor bánatos, kimerült voltál, esetleg szerelmi bánat, csalódás ért, hogy egy parkban vagy erdőben tett séta milyen megnyugtatóan hat a testre és a lélekre, és utána már nem is látjuk olyan sötéten a helyzetet.
A fáknak gyógyító erejük van
A Fa-terápiát már az ókori görögök és rómaiak, a kelták és az indiánok is alkalmazták. Ők úgy tartották, hogy a fáknak szellemük, lelkük van, akik képesek erőt adni, segíteni rajtuk.
A fa-terápia a német származású, természetgyógyászatban jártas Manfred Himmel által vált hivatalossá, aki rájött, hogy a fáknak gyógyító erejük van.
Miről árulkodnak a mondatvégi írásjelek a grafológiában?
Már Michon abbé, a grafológia atyja is érdekes megállapításokra jutott az egyes írásjelek gyakori alkalmazásával kapcsolatban, a mai kor grafológusának pedig egyre jobban illik ezekre is odafigyelni.
Az írásjelek alapvető feladata, hogy logikailag és nyelvtanilag összekapcsolják, illetve tagolják a szöveget, és hogy jelezzék a mondat intonációját, hangleejtését, és ezáltal az író szándékát (kérdez, kijelent, utasít, felkiált, óhajt).
A legfontosabb írásjelek (vagy központozási jelek) a pont, a kérdőjel, a felkiáltójel, a kettőspont, a pontosvessző, a gondolatjel, a zárójel, az idézőjel és a három pont.
Úgy tűnik, hogy az elektronikus levelezés és a chat térhódítása révén az írásjelek használata és azok értelmi jelentése is kiszélesedett.
Vajon miről árulkodnak? Mit jelentenek a grafológiában?
Miért nem látod a fától az erdőt?
Életünk során számos kihívással, problémával, illetve külső – belső konfliktussal, nehézséggel kerülünk szembe. Sok esetben előfordul, hogy nem értjük, nem látjuk tisztán a helyzetet, nem tudjuk mikor és miért keveredtünk bele, és azt sem látjuk, hogy mit kellene tennünk, hogyan oldhatnánk meg azt.
Egyszerűen nem látjuk a fától az erdőt, és egyre jobban összezavarodunk, elbizonytalanodunk, amitől még inkább leblokkolunk, szorongani kezdünk, vagy idegessé válunk. Lelkiállapotunkon és az önbizalmunkon az sem javít (sőt!) amikor szembesülünk azzal, hogy rajtunk kívül mindenki számára teljes érthető, és egyértelmű a helyzet, és szerintük a megoldás is pofon egyszerű lenne.
Vajon miért van az, hogy csak a fát látjuk?
A látásunkat akadályozó „fákat” gyakran önmagunk teremtjük meg.
Színek és temperamentumok a rajzokban
A temperamentum, a vérmérséklet velünk született adottság, a cselekvésünkre jellemző forma.
Az első, „klasszikus” vérmérsékleti típusokat Hippokratész állította fel a Kr.e. 4-5. században. Kora felfogásának megfelelően a besorolás alapját az jelentette, hogy az adott emberben a négy testnedv (a vér, a máj sárga epéje, a lép fekete epéje és a nyál) közül melyik a domináns.
A négy vérmérsékleti típus: szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus.
Természetesen a valóságban ritkán vannak tiszta típusok, sokkal inkább vegyes temperamentumokról beszélhetünk.
A mai felfogás szerint a temperamentum az érzelmi életben érezteti leginkább a hatását, hiszen az érzelmek az egész ember állapotát, állásfoglalását kifejezik.
Az egyes vérmérsékleti típusokat az alapján különítjük el, hogy:
- az érzelmi reakciók kiváltása mennyire könnyű vagy nehéz, azaz mennyire ingerelhető, izgatható fel az ember
- az érzelmi reakciók milyen erősek, illetve
- a kiváltott reakciók mennyire tartósak, valamint
- a keletkezett érzelmek mennyire ösztökélnek cselekvésre.
Melyik temperamentumra milyen szín a jellemző?
Amilyen az Adjon Isten… és a grafológia
Az üdvözlési mód sokat elárul arról, hogyan viszonyulunk a másikhoz, és gyakran meghatározza a kapcsolat további sorsát is. „Amilyen az Adjon Isten, olyan a Fogadj Isten” – ahogy tarja a mondás.
Amikor két ember találkozik, üdvözlik egymást. Ha először találkoznak, akkor be is mutatkoznak, kezet fognak egymással.
Régebben talán gazdagabb volt az üdvözlési módok tárháza. Rangtól függően volt, aki előtt illet meghajolni, másnak kalapot emelni, megint másnak elég volt egy fejbiccentés is. De az üdvözlés formája még ma is sokat elárul a két ember viszonyáról akár egy kívülálló számára is.
Figyeld csak meg egyszer séta közben vagy a vasútállomáson, repülőtéren várakozva, hogyan üdvözlik egymást az emberek, szerelmespárok – sokat megtudhatsz, és a testbeszéd-ismereteidet is elmélyítheted…
A megszólítás a grafológiában
A grafológiában a megszólítás jelenti a bemutatkozást. Amikor a levél elején megszólítjuk a címzettet, az olyan, mintha éppen belépnék hozzá az ajtón.
Sírás, a megvetett öngyógyító
A sírás öngyógyító. Még ha nem is oldja meg a problémát, de időnként megkönnyebbülést hoz. Ám e természetes öngyógyítóval igencsak mostohán bánik az ember.
A sírás a lelki folyamatok fizikai kifejeződése. Sírunk, ha nagy lelki fájdalom, megrázkódtatás, veszteség, bánat ér bennünket, és sírunk a váratlan öröm hatására.
Sírd ki magad, megkönnyebbülsz!
A sírás a szervezet lazító reakciója, természetes fájdalomcsillapítója. A sírással felszabadul bennünk a lelki folyamatok következtében létrejött, felgyülemlett feszültség, oldódik a stressz és az érzelmi teher. A könnyekkel „stresszhormonok” mosódnak ki a testünkből.
Lelkünknek kell az elismerés
Az emberként fizikai, lelki, szellemi és társas lények vagyunk egyszerre, és az életben maradásához valamilyen táplálékra van szükségünk. Ha testünk éhes vagy szomjas, akkor ételt és italt veszünk magunkhoz.
De vajon mire éhes és mivel táplálkozik a lelkünk?
Az elengedhetetlen fiziológiai szükségleteink (oxigén, étel, ital, megfelelő hőmérséklet) és biztonságigényünk (fizikai védettség) kielégítésén, biztosításán túl az egészséges fejlődéshez érzelmi és mentális ingerekre is szükségünk van.
René Spitz gyermekotthonban nevelkedő csecsemőket figyelt meg. Bár a piciket jól etették, tisztába tették és melegen tartották, de kevesebb simogatásban, dajkálásban volt részük, mit azoknak a kisbabáknak, akiket az anyjuk vagy egy állandó dajka nevelt. A gyermekek nagyobb részénél fizikai és érzelmi nehézséget, zavarokat tapasztalt, aminek okát az ingerszegény környezetre, a fizikai intimitás hiányára és az érzelmi nélkülözésre vezette vissza.
Ingeréhségből elismeréséhség
Aggodaloműző tippek
„Jaj, mi lesz, ha…”- gondolat motoszkál mindig a fejedben, és szemed előtt máris rémfilm pereg, miközben gyomrod görcsbe rándul, hányinger kerülget, és kicsap a hideg veríték?
Az aggódás, az állandó kételyek az élet minden területét befolyásolja, és megbénítja az embert.


