Rudolf Pophal (1893-1952) svájci orvos és neurobiológus az 1930-as években kezdett grafológiával foglalkozni. Főleg az agyműködés és az írás kapcsolata izgatta, és elsősorban a serkentés és gátlás mechanizmusait igyekezett megismerni.
Vizsgálati során felfedezte, hogy bizonyos mozgástípusok kialakulásáért más-más agyi struktúrák a felelősek. Ezen agyrészek működése akaratlagosan nem befolyásolható, így irányító tevékenységük oly mértékű, hogy hatással vannak a személyiségre.
Az írásmozgást alakító agyterületek
Az agyi központok közül a globus pallidum, a striátum, és az agykéreg (a cortex) egyaránt részt vesz a mozgás – így az írásmozgás – irányításában. A pallidum heves, féktelen mozgást hoz létre, míg a striátum gátolja, fékezi a mozgást. Ha e két központ összhangban működik, akkor kiegyenlített mozgás, és un. szubkortikális írás jön létre, ami arányos és ritmusos. A tisztán cortex által vezérelt mozgás ritmusos és rendezett írásképet mutat.
Rudolf Pophal megfigyelte, hogy egyénenként eltérő, hogy melyik agyi központ milyen mértékben kap szerepet a mozgás irányításában. Van, akinél az egyik agyi struktúra túl erősen vagy a másik túl gyengén vesz részt.
Így a vonalfeszültség alapján a kézírásokat különböző feszültségi fokozatokba sorolta, amelyek különböző személyiségre utalnak.
Az írás feszültségi, megszilárdulási fokozatai és a személyiség
I. feszültségi fok: elégtelen megszilárdulás
A mozgás elsősorban a pallidum uralja, ezért az írás féktelen, laza, bizonytalan, rugalmatlan mozgású, a formák kidolgozatlanok, elhanyagoltak, kapkodó benyomást keltenek.
Az írás színvonalától függően az írás gazdája céltalan, szórakozott, akarat-gyenge, nemtörődöm, fegyelmezetlen, türelmetlen, nyugtalan és nyughatatlan, gyenge ellenállású, gátlástalan, esetleg gerinctelen lehet.
II. feszültségi fok: gyenge megszilárdulás
Az mozgást a pallidum és striátum együttese befolyásolja. Az írás folyamatos, akadálytalanul áramló, könnyed, hajlékony, simulékony, kerek.
Aki II-es feszültségi fokkal ír, az oldott és természetes, vagy épp hajlékony, simulékony és befolyásolható, esetleg túlzottan érzékeny és riadt.
III. feszültségi fok: közepes megszilárdulás
Az írásban a pallidum, a striátum és a cortex egyformán részt vesz. Az írás lendületes, ritmusos, gördülékeny, ruganyos. A formaalakítás biztos, határozott, a sztenderdhez közelít.
Az így író személy ésszerűen alkalmazkodik, tiszteli a törvényt, a bevált dolgokhoz, sablonokhoz ragaszkodik. Lelkileg összeszedett, önuralommal és ellenállóerővel bír, komoly és mértékletes.
IV./a feszültségi fok: erősödő megszilárdulás
Az írásban a pallidum, a striátum és a cortex is részt vesz, de a cortex hatása az uralkodó. Az írás határozott, feszes, dinamikus, gördülékeny, ütemes ritmusú. A forma alakítás biztos, megjelennek az egyéni és stilizált formák.
A IV./a feszültségi fokkal író személyiség szellemileg független, néha kissé makacs, de nem merev, ám akarattal és belső tartással rendelkező ember, aki képes érvényesíteni érdekeit.
IV./b feszültségi fok: erős, merev megszilárdulás
Az írásban a pallidum, a striátum és a cortex is részt vesz, de a striátum az uralkodó.
Az írás ütemes, monoton, gátolt. A formák kemények, merevek, ridegek.
Az így író ember is merev, kényszeredett, gátlásos, nehezen alkalmazkodó, befolyásolhatatlan, ugyanakkor sértődékeny, mindent magára vonatkoztat.
V. feszültségi fok: nagyon erős, görcsös megszilárdulás
Az írásban a pallidum, a striátum és a cortex is részt vesz, de a erős pallidum hatás miatt a görcsösség mellett hirtelen kisiklások, reszketegség; hegyes, szöges, töredezett formák, szétesett íráskép jellemző.
Az V. feszültségi fokú írás heves, ingerlékeny és indulatos emberre vall, aki képtelen alkalmazkodni és fegyelmezni vagy irányítani önmagát, sokszor zavart és ésszerűtlen.
Időnként gondot okozhat az egyes kategóriákba való besorolás, hiszen a legtöbb kézírás több csoport grafológiai jellemzőit is magán hordozza, de egy kis gyakorlattal és alapos grafológiai ismeretekkel könnyebb a dolgunk.
