Biztos voltak és vannak pillanatok, időszakok az életedben, amikor úgy igazán jóban vagy önmagaddal. Ilyenkor úgy tapasztalod, hogy klappolnak a dolgok, jó vagy a munkádban, az emberek is kedvesek, barátságosak veled, és ettől egyszerre olyan kerek lesz a világ.

Ez a „de jó, hogy vagyok” érzés csakis a pozitív önértékelésből, pozitív Én-képből fakadhat. Ilyenkor azt érzed, hogy fontos vagy, számítasz, igazi személyiség vagy, vagyis vagy valaki.

A pozitív énkép állandóságát, stabilitását három érzés együttes jelenléte határozza meg: a befogadottság, az értékesség, és az alkalmasság érzése.

a pozitív önértékelés háromlábú széke

Ha ez a három érzés együtt van, akkor olyanok, mint a háromlábú szék, ami statikailag a legstabilabb. Ám, ha valamelyik érzés hiányzik, vagy gyengébb, akkor énképed, önbizalmad meginog, felborul.

Mit takarnak az egyes érzések?

A befogadottság érzésében azt éled meg, hogy akarnak, szeretnek téged, hogy élvezik a társaságodat, szívesen vannak veled. Ebből alakul ki a „mi” „az együtt” megnyugtató, biztonságot és támaszt adó érzése. A befogadottság azt jelenti, hogy része vagy valaminek, tartozol valahova, vagy valakihez, aki törődik veled.

Az értékesség érzésében a „Jó vagyok! Számítok! Igazam van!”-t éled meg. Értékesnek, hasznosnak érzed magad, amikor azt teszed, amit tenned kell, és amikor másoktól pozitív visszajelzéseket kapsz, és amikor támogatják döntéseidet.

Az alkalmasság érzését tapasztalod meg, amikor megfelelően látod el a feladataidat, amikor úgy találod, hogy van benned elég erő, bátorság, hogy megálld a helyedet a mindennapi életben, és képes vagy szembenézni a problémákkal.

Mi a közös a három érzésben?

Felnőttkorban ez a három érzés kombinációja adja identitásunkat, önértékelésünket, és irányítja cselekedeteinket, viselkedésünket.

Mind a három érzés gyerekkorunkban illetve a serdülőkorban fejlődött ki, vagyis nagymértékben függ a családi háttértől, a neveltetésünktől, a múltban átélt élményektől.

Ha elég szeretetet, elfogadást, bátorítást, támogatást és pozitív visszajelzést kaptunk szüleinktől, társainktól, tanárainktól, akkor ezek az érzések sikeresen kifejlődtek. Ha azonban gyakran kritizáltak, leszóltak, leszidtak a próbálkozásaid, a viselkedésed, a reakcióid, vagy akár a kinézeted miatt, akkor valószínű, hogy valamelyik érzést kevésbé vagy egyáltalán nem tapasztaltad meg.

„Ti tettétek ezt velem! Miattatok van ez!”

Lehet, hogy most mélységes haragot, megbántottságot érzel a szüleid/társaid/tanáraid felé, és kapásból 2-3 példát fel is tudsz sorolni, ami igazolná, hogy nem szerettek eléggé, vagy nem úgy szerettek, ahogy te vártad volna.

Ám mielőtt szüleidre öntenéd a megbántottságodat – ami talán jogos is -, arra kérlek, ne rohanj fejjel a falnak. Attól, hogy jól megmondod a magadét, az énképed még nem erősödik meg és nem válik pozitívvá. Ráadásul egy ilyen meggondolatlan, indulat-vezérelt konfrontáció gyakran többet árt, mint használ. (Erre érdemes felkészülni.)

Lehet, hogy eddig nem bővelkedtél olyan visszajelzésekben, amitől, hú, de szupernek kellene érezned magad, de gondolj arra, hogy az énkép csak egy mentális elképzelés, egy gondolat, egy illúzió önmagadról, amivel azonosultál. És mint ilyen, megváltoztatható, alakítható.

Kezdd például ezzel a 10+1 önbizalomnövelő tipp alkalmazásával!

Nálad melyik lábánál inog a szék? Melyik szorul sürgős javításra?

A pozitív önértékelés háromlábú széke
Cimke:         

3 thoughts on “A pozitív önértékelés háromlábú széke

  • 2009. szeptember 02. szerda at 09:25
    Permalink

    Nagyon igaz a “hármas” és találó a szék szimbólum is. Nálam sajnos kető hiányzik,mégpedig a befogadottság és az értékesség. Az utóbbi két évben fokozódik a hiánya,de korábban jelen volt az egész életemben.
    Örömmel olvasom a cikket,mert így talán szembenézhetek ezekkel tudatosan! Köszönöm…nagyon szép napot

  • 2009. szeptember 02. szerda at 11:46
    Permalink

    Szia Szilvi!

    Érdekes és elgondolkodtató egyben a téma. Saját bőrömön tapasztaltam, illetve tapasztalom most Fiam által ezt a bizonyos ingást! Remélhetőleg megváltoztatható, alakítható, bár úgy gondolom időnként tőlünk független dolgok is szerepet játszhatnak a megvalósításban, anélkül, hogy most el szeretnék menekülni a probléma elől.

    Köszönöm!

    Minden esetre megpróbálom: Gyöngyi

  • 2009. szeptember 03. csütörtök at 19:42
    Permalink

    Kedves Szilvi!
    Nagyon köszönöm az írásod!
    Ezt még így sosem hallottam, de nagyon igaz. Most már sok mindent megértek, amit eddig nem. Én is – régebben – másokat okoltam, de rájöttem, ők nem, csak én változtathatok ezen. Sikerült, de jó lett volna, ha valaki akkor elmagyarázza nekem ezt, így!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .