Érdekes az ember. Van, hogy akkor sem változtat, amikor az szükséges lenne, máskor pedig akkor erőlteti a változást, amikor még nincs itt az ideje, amikor még sem ő, sem a körülmények nem állnak készen hozzá.

Az önismeret nemcsak azt jelenti, hogy ismerjük képességeinket, adottságainkat, hogy tudjuk mik az erősségeink és a gyengeségeink, hanem azt is, hogy tisztában vagyunk azzal is, hogy milyen lépések vezettek idáig, milyen életutat jártunk be, melyek voltak a meghatározó életeseményeink, kik és milyen hatással voltak ránk.

Az önismereti munkába, önmagunk fejlesztésébe az is beletartozik, hogy a múlt eseményeit tudatosan átgondoljuk, feldolgozzuk, és hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, illetve elengedjük mindazt, amire már nincs szükségünk, vagy ami nem támogat bennünket az előrehaladásban.

A múlt elengedése, lezárása elengedhetetlen ahhoz, hogy továbbléphessünk. A sikeres változás elindításának kiindulópontja.

A múlttal való szembenézés és az elengedés azonban gyakran fájdalmas folyamat, amit a legszívesebben kihagynánk, megspórolnánk.

Sokan úgy feszegetik, nyitogatják a jövő, a változás ablakát, hogy előtte elfelejtik bezárni a múlt ajtaját. Ám ha az ajtó és az ablak is nyitva marad, az huzatot eredményez, ami lelki szinten érzelmi zűrzavarhoz, éretlen lépésekhez vezet, így a változás nem azt az eredményt hozza, amit várunk, illetve folyton visszacsúszunk. A lezáratlan, fel nem oldott múlt melletti jövőépítés, változtatás olyan, mint a homokra épített vár – a legkisebb szélviharra, azaz érzelmi megrázkódtatásra összedől.

Vannak olyanok is, akiknek nemcsak, hogy a jövőre vonatkozó elképzelésük nincsen, de a jelent sem tudják élvezni egy régmúlt esemény miatt. Sőt léteznek olyanok is, akik számára annyira megszokottá vált a múlt nyomasztó emlékeiknek, sérelmeinek a felidézése, újra és újraélése, ébrentartása, hogy észre sem veszik, hogy a jelenben is a múltjukat élik.

Honnan tudhatod, hogy fogva tart a múlt?

A kézírásban több grafológiai jel is utalhat arra, hogy a múltban élsz, vagy hogy a múlt túlzottan befolyásol, hatást gyakorol gondolataidra, érzelmeidre (főleg, ha az alábbi grafológiai jelek több, mint a fele megtalálható az írásodban).

  • A lapon balra lent elhelyezkedő írástömb
  • szűk és/vagy lefelé szűkülő balmargó
  • balradőlt írás
  • oválokban megjelenő belső hurok, különösen a baloldalon vagy balra nyitott ovál, vagy sérülések (szög, csomó, deformálódás) az oválokon
  • összenyomott szűk írás
  • magas feszültségi fok (olyan az írás, mint egy összenyomott rugó)
  • szöges kötésmód, vagy az alpduktusban szögesedés is feltűnik (pl. füzér szöggel)
  • balra hajló felső hurok és ékezet
  • horoggal, kampóval vagy csomóval induló kezdővonal, illetve az alapvonal alól merev egyenesként induló kezdővonal
  • a t áthúzás eleje kampós, vagy lasszó alakú, illetve alulhurkolt szöges
  • a pont alakú ékezetek az i betűn hegyes vonallá válnak
  • az ékezetek balra dőlnek, a betűhöz képest késnek, különösen, ha kampós alakúak, szögesek, szúrósak, vagy az alatta lévő betűbe belevágnak.

Mi az, ami a múltból fogva tarthat?

Gondolati klisék, meggyőződések, amelyeket otthonról hoztunk vagy amelyeket saját tapasztalataink alapján alakítottunk ki. Pl.: „A pénz piszkos.”, „Minden férfi hazug disznó.”

Régi beidegződések, szokások, mechanizmusok – azaz minden, ami kell, illik, nem szabad, nem szokás.

Feldolgozatlan múltbéli élmények és sérülések

  • minden, amiért másokat hibáztatunk, ami miatt haragot, dühöt, bosszúvágyat, szomorúságot, megbántottságot érzünk. Pl.: mert elhagyott, megcsalt, bántott, becsapott, átvert, kijátszott stb.
  • És minden, ami miatt magunkat hibáztatjuk – mert elmulasztottuk, mert egy bizonyos módon cselekedtünk vagy nem tettünk meg, mert valakit vagy valamit elvesztettünk, mert próbálkozásaink rosszul sültek el, vagyis mindenért, ami miatt még most is szégyenkezünk, sajnálkozunk, bűntudatot érzünk, és vádoljuk magunkat.

Hogyan léphetsz ki a múlt árnyékából?

Utólag mindig okosabb az ember, és mostani fejjel talán már másképp cselekednél! Ám ha magadat vádolod valamiért, vagy mást hibáztatsz, gondolj arra, és fogadd el, hogy ott és akkor, abban a pillanatban, azon a fejlettségi fokon és azoknak az ismereteknek, képességeknek a birtokában arra a cselekedetre voltál képes. Egy kéthónapos csecsemőt sem lehet hibáztatni azért, mert még nem tud járni.

Ami előbbre visz, az, ha a múlt eseményei alapján sikerül levonnod a megfelelő tanulságot és következtetéseket. Ha magadra haragszol egy múltbéli eseményért, akkor fontos, hogy felismered, Te mivel járultál hozzá a helyzet kialakulásához, hol volt az a pont, amikor dönthettél volna másképp is, illetve mi volt az a nem működő vagy téves szokás, magatartásminta, amin érdemes lenne módosítanod, változtatnod. keress módszereket, hogyan alakíthatsz ki magadnak új és működő szokásokat.

A múlt eseményeit fel kell dolgozni – ehhez idő kell. Ne akarj minden múltbéli dolgot egyszerre megoldani, feldolgozni, mert az lehúz. Haladj lépésről-lépésre, és kezdd a kevésbé fájdalmassal, elkeserítővel.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy évekig tocsogsz a múltban. Azzal, hogy unós-untalan a múlton rágódsz, csak saját magadnak okozol fájdalmat, magadtól veszed el az időt és az energiát. „Ami történt, az megtörtént. Már nem változtathatunk rajta, viszont a jövőt alakíthatjuk.” Koncentrálj a jelenre, hisz ez az egyetlen, amivel rendelkezni tudunk és ahol a jövő felé lépéseket tehetünk.

Keress olyan dolgokat a jelenben, aminek már most örülhetsz, amelyek feltöltenek!

A múlt árnyékában élsz?
Cimke:             

6 thoughts on “A múlt árnyékában élsz?

  • 2010. szeptember 21. kedd at 18:11
    Permalink

    Ez nagyon igaz,de a múltat nagyon nehéz lezárni,valakinek sokkal több időbe telik ez. Próbál rajta változtat,de nem tud,vagy csak kis lépésekben tud előre haladni. Én is próbálom lezárni a múltat és próbálok a jövőmre koncentrálni,de ez nem olyan egyszerű dolog,még szerintem nekem belekel telni egy kis időbe,amíg a múltat letudom zárni.

  • 2010. szeptember 21. kedd at 18:27
    Permalink

    Kedves Szilvia!

    Én a jelenre koncentrálok.
    Nem vádolom magam a hibás döntéseim miatt (sajnos vannak ilyenek ),másokat sem hibáztatok nemcsak múltbéli tetteikért, de a jelenben elkövetett helytelen cselekedeteikért sem, mégis a régi beidegződésektől szenvedek.

    Kézírásomban az oválokban megjelenő belső hurkok és az elvétve jelentkező bal oldali nyílások, valamint az alapvonal alól kiinduló merev egyenesként induló kezdővonalak a n, m, és b betűim esetében utalnak arra, hogy bizonyos értelemben fogva tart a múlt. A többbi általad felsorolt grafológai jellel szerencsére nem találkoztam az írásomban.

    Az említett berögződéseknek teljesen tudatában vagyok, beszűkítik az életem, felesleges feszültséget okoznak bennem, jelenlétüktől képtelen vagyok száz százalékban megélni a jelent, mégis képtelen vagyok szabadulni tőlük.
    Nem egyszer megtörtént, hogy keményen elhatároztam, most aztán lerázom magamról a múlt eme kötelékeit, és megteszem, ami estleg másoknak a legcsekélyebb gondot sem okozna. A cselekvés előtti utolsó pillanatban azonban beindult bennem az a megmagyarázhatatlanul erős fékező gépezet, ami megakadályozta, hogy melépjem a dolgot.

  • 2010. szeptember 21. kedd at 22:04
    Permalink

    Szia Szílvi!

    Tudod hogy nagyon várom a leveled ?

    van még egy jó hírem!
    Csak két jellegzetességet találtam az írásomban.
    Ettől függetlenül igaz amit elmondassz. Elgondolkodtató.:-)

    Akkor is igaz amit mondassz,ha még ma is látom a felkavaró dolgokat,-bár én már csak szemlélője vagyok- és amit látok lehangol?

  • 2010. szeptember 22. szerda at 09:33
    Permalink

    Ezt a sok bölcsességet a grafológiai tanulmányok mentén szívtad magadba? Gratulálok az oldaladhoz és a hírlevelekhez!

  • 2010. szeptember 22. szerda at 10:01
    Permalink

    Anikó, köszönöm 🙂
    Valóban, a grafológia tanfolyam során sok pszichológiai ismeretet kaptunk, de már az előtt is és mind a mai napig sok lélektani, önismereti könyvet olvasok.:-)
    A grafológia fantasztikus eszköz az emberi személyiség megismeréséhez. Ám pszichológiai ismeretek nélkül az írásjelek ismerete kimerülhet a száraz tényfeltárás szintjén.
    A hozzám forduló emberek elsősorban arra kíváncsiak, hogy mi a problémájuk igazi gyökere, miért nem jutnak előbbre, hogyan oldhatnák meg azt és csak másodsorban arra, hogy ez pontosan mely írásjelekből látható.

  • 2011. november 08. kedd at 02:06
    Permalink

    Nagyon nehéz úgy lezárni a múltbéli hibákat, hogy a társam folyamatosan emlékeztet rá. Mintha gödörből másznál ki, de valaki folyton visszalök, és mondaná te erre nem vagy képes !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .