Mi emberek nagyon szeretünk értékelni, rangsorokat állítani, hasonlítgatni. Ezért önmagunkat és a világot valamilyen, de leggyakrabban más elvárásához, elképzeléseihez viszonyítjuk, ami sok esetben csalódással, elégedetlenséggel, frusztráltsággal végződik.
Milyen csapdái vannak a hasonlítgatásnak?
1. Az összehasonlítás egyik csapdája, hogy rosszul választjuk meg a viszonyítási pontokat.
A viszonyítási pontok azért kellenek, mert segítik a megismerést és azt, hogy elhelyezzük magunkat a világban, az emberek közötti kapcsolatban.
Ha helyesen választjuk meg a viszonyítási pontokat, az rendkívül ösztönző, előrevivő lehet, ezáltal a fejlődésünket szolgálja. Ha azonban túl magasra vagy túl alacsonyra helyezzük a mércét, akkor torz módon látjuk és értékeljük önmagunkat.
Ha olyanokhoz hasonlítod magad, akik az adott szempontból kevesebbek, gyengébbek nálad, akkor ez alapján túlértékelheted magad (Vakok közt a félszemű a király – szokták mondani), ha azonban olyanokhoz méred magad, akik sokkal jobbak, előbbre vannak nálad, akkor pillanatok alatt kisebbrendűségi érzésed lesz.
Ha Einstein zsenialitásához méred a tudásod, ha Bill Gates vagyonához a tiedet, ha a szupermodellekéhez az alakodat, akkor csoda, ha azt látod, hogy hozzájuk képest „sehol sem vagy”?
Akik önmagukat állandóan hasonlítgatják valamihez vagy valakihez, az arról árulkodik, hogy folyamatos visszajelzésre, megerősítésre van szükségünk önmagukkal és azzal kapcsolatban, hogy hol vannak, illetve, hogy mennyire foglalnak el jó helyezést az adott területen. Ilyenkor a hasonlítgatás hátterében belső bizonytalanság, önértékelési zavar bújik meg.
Aki tisztában van önmagával, képességeivel és céljaival, aki elfogadja és becsüli önmagát, azt kevésbé foglalkoztatja vagy rendíti meg, hogy mások mit gondolnak róla. Teszi a dolgát, ahogy azt belső érték- és mértékrendszere, meggyőződése alapján érzi.
2. Ehhez kapcsolódik az összehasonlítás másik csapdája, vagyis, hogy mások értékrendje szerint kezdjük el méricskélni magunkat.
Mindenkinek más a fontos és mindenki igyekszik ezen a területen vagy ebben képességben fejlődni, előrelépni, és a legjobbat kihozni magából. Van, akinek szépség, míg, másnak a tudás, az ügyesség, a munka, az emberi kapcsolatok, a család, vagy épp az anyagi javak megteremtése és felhalmozása a fontos ezért arra figyel, abba fektetett időt, energiát, abban „trenírozta magát”, fejleszti magát. Ez persze változhat, de mindenki számára van egy vagy két ilyen főbb irányvonal.
Az Élet azonban számos olyan helyzetet produkál, amikor olyan közegbe, közösségbe csöppensz, ahol a tieddel ellentétes, de legalábbis más értékek kerülnek előtérbe, más teljesítmény felmutatása alapján tekintenek valakit hasznosnak, megbecsültnek.
Ilyenkor – ha nem biztos önmagadban, illetve nem vagy eléggé elkötelezett a saját értékedhez, célodhoz, vágyadhoz – megint csak azt tapasztalhatod, hogy hozzájuk képest nem tudsz felmutatni semmit, nem vagy sehol.
Az ő szemszögükből nézve talán igaz, de ha ezt Te is elhiszed magadról, akkor az már gond! És a legtöbb elégedetlenség, csalódás és frusztráció hátterében ez áll. Leragadunk az adott helyzetnél, mintha lehúzták volna a redőnyt, nem látunk tovább a helyzeten, és azt is elfelejtjük, hogy az ő értékmérőjük – bár semmivel sem rosszabb vagy jobb, mint egy másik, de – NEM A MIÉNK!
A 10-15 éves érettségi találkozó gyakran előhozza ezt az „érték felvonultató, érték ütköztető és megmérettető” problémát. A lányok egyik fele azért frusztrálódik, mert látva a többiek esküvői és csemetéinek fényképeit, úgy érzi, ő megbukott vagy lemaradt ezen a területen; míg a csapat másik fele azért csalódott és elégedetlen, mert tudásban, karrierben „sehol sincs”.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Sürgősen emlékeztesd magad arra, hogy számodra mi a fontos. Kérdezd meg magadtól, hogy: Valóban cserélnék-e velük? Odaadnám-e, amit eddig elértem?
Ha nem, akkor vedd számba, hogy milyen utat jártál be, amíg idáig eljutottál, és meríts erőt abból, hogy milyen sikereket értél el az adott területen, milyen megmérettetéseken, nehézségeken vagy már túl, mi volt az, ami megerősített.
Ha úgy találod, hogy még mindig nem találtál vissza önmagadhoz, még mindig frusztrált és csalódott vagy, akkor viszont fel kell tenned magadnak néhány kényes kérdést:
- Miért frusztrál ez engem ennyire? Kinek az elvárásait hallom ki belőle?
- Lehet, hogy én is szeretném / szerettem volna azt, amit a társaim elértek, csak eddig elnyomtam magamban ezt a vágyamat, vagy lemondtam róla? (Kinek a kedvéért?)
- Miért nem érzem a saját dolgomat olyan hasznosnak?
- Vajon tényleg ez volt a vágyam, amit eddig bejártam, megvalósítottam?
- Egyáltalán az én vágyam volt, vagy csak másnak akartam teljesíteni, megfelelni?
- És főleg, akkor mi az, ami számomra fontos?!
Nem könnyű ezeket megválaszolni, mert önmagunkkal való szembesülésre, és az illúziók lerombolására késztet, ugyanakkor megmutatják az utat önmagunkhoz.
A témához kapcsolódó további bejegyzések:
Frusztráció az önértékelésben
Elvárások fogságában élsz?
Hogyan kezeld az elvárásokat?
