A grafológia koronázatlan kiránynője: Románné Goldzieher Klára

Románné Goldzieher Klára a tudományos grafológia első hazai képviselője, kutatója, az amerikai grafológia úttörője

Goldziher Klára 1881 december 24-én született. Apja Goldziher Vilmos neves szemorvos és egyetemi professzor, édesanyja Freund Berta egy földbirtokos lánya volt.

Klárát fiatalon a művészetek érdekelték, maga is festegetett-rajzolgatott, képzőművészetek társaságába járt az Andrássy úti Japán kávéházba. Abban, a házban, ahol a kávéház is volt lakott Román Aurél műszaki vállalkozó, akivel egymásba szerettek és összeházasodtak.

Klárát a textilművészet kezdte érdekelni, és sokat tett a batikolás magyarországi meghonosításáért. Időközben megismerkedett Madzsar Józsefné Jászi Alice táncpedagógussal, és annak különös hobbijával, a grafológiával.

Románné Goldzieher Klára munkássága jelenti a magyar grafológia tudományos voltát.

• Beszédhibások, agysérültek, balkezesek, ikrek, kamaszok és deviáns gyermekek írását vizsgálta.
• Foglalkozott bűnözők írásával és kutatásokat végzett az öröklött vonásokkal kapcsolatban.
• Nevéhez fűződik a Graphodyn elnevezésű írássebességet és nyomóerőt mérő grafológiai műszer megszerkesztése.
• Emellett a Budapesti Törvényszék írásszakértőjeként is dolgozott.
• 1925-ben jelent meg az Írás és jellem, 1943-ban pedig a „Ki vagy? Megmondja az írás” című könyve.
• Elnöke az 1930-ban megalakult Magyar Írástudományi Társaságnak, valamint az Íráskutató Intézet megalapításában és munkájában is részt vett. Hozzájárult a magyar grafológia szakmai nyelvének megteremtéséhez.

1944-ben férjét sáncmunkára hurcolták, Klára pedig a budapesti gettóba került, ahonnan csoda folytán menekült meg. Klára kinézete egy tisztet annak nemrég elhunyt nővérére emlékeztette. A tiszt a nővére iratait Klárának adva kiszöktette a fogságból. Klára Svájcba menekült, majd Amerikába költözött.

Az amerikai grafológia úttörőjeként

Magas szintű grafológiai szakimai ismereteinek köszönhetően hamar bekapcsolódott az amerikai tudományos kutatói környezetbe. A New York-i School for Social Research előadója volt.

Az 1952-ben angolul megjelent „A kézírás: kulcs a személyiséghez” című művét követően Amerika legnevesebb grafológusaként tartották számon.

1955-ben Románné Goldzieher Klára Geroge Steampflivel együtt kiadott egy pszichogramot, amellyel még objektívebbé lehet tenni a kézírás vizsgálatát, értékelését és értelmezését.

1962-ben utolsó művén, a grafológia nagy enciklopédiáján dolgozott, amikor egészségi állapota megrendült. A nyolcvanegy éves grafológus az ausztriai Badenbe utazott gyógyfürdőzni, ám tüdőembóliát kapott, és 1962. augusztus 8. reggelén elhunyt.

2010 óta márványtábla őrzi emlékét egykori pesti lakóhelyén, a XIII. kerületben.