Emlékszel még a Mézga család Paulájára, aki minden epizód végén elmormolja: „Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?”emlékeztetve férjét, hogy nem erről az életről álmodott.
„Utólag okos az ember”
– szokták mondani, mégis vagy éppen ezért sokan haragot vagy bűntudatot éreznek egy-egy korábbi döntésük miatt. Vagy azt bánják, amit megtettek, vagy azt, hogy valamit nem tettek meg, esetleg a miatt emésztik magukat, hogy miért nem másképp döntöttek.
A döntések sajátossága, hogy bárhogyan is döntsünk, annak mindig lesznek valamilyen következményi, és mindig valamilyen lemondással jár. Bízunk benne, hogy döntésünk helyes, szerencsés és boldogító lesz, ám ez rendszerint csak utólag derül ki, mind, ahogy a másik dologról való lemondás is utólag a következmények ismeretében értékelődik fel vagy le.
A múlton való rágódás, önmagunk és mások hibáztatása rengeteg energiát emészt fel, és gondolatilag és érzelmileg beleragaszt egy állapotba, ami megakadályozza, hogy most a jelenre koncentráljunk.
Mégis mit lehet kezdeni a megbánt döntésekkel?
Hát megváltoztatni már nem igen lehet – hacsak nincs egy időgéped, ami visszavisz a múltba. Ha viszont elengeded a haragot és az önvádat, és elfogadod az akkori döntésedet, akkor megkönnyebbülsz és tovább tudsz lépni.
Ehhez azonban el kell fogadnod és tudatosítanod kell magadban, hogy ott és akkor csak olyan döntést hoztál, amelyre az adott pillanatban leginkább képes voltál. Nem dönthettél jobban annál, mint ahogyan arra az adott életkörülmények között és az akkori testi-lelki-szellemi fejlődési szinted szerint képes voltál.
Folyamatosan fejlődünk, de minden döntésünkben csak arra támaszkodhatunk, amivel az adott pillanatban rendelkezünk. Vagyis azokra az ismeretekre és információkra, amelyekkel akkor rendelkezünk, azokra az érzésekre, amelyeket akkor érezünk, azokra a gondolatokra, amelyek akkor megfordulnak a fejünkben, azokra a múltbéli tapasztalatokra és élményekre, amelyeket addig átéltünk, és azokra a tudattalan tartalmakra, emlékekre, amelyek mélyen, legbelül befolyásolják mindezeket.
Kedves Szilvia!
Én is, mint bárki más, jó és rossz döntéseim következményeit viselem, bár véleményem szerint egy döntés következményei nem kizárólagosan jobbra vagy balra billentik a mérleg nyelvét.Sokszor egy nagyon rossz döntés nagyon rossz következményei térítenek bennünket észhez olyan elemi erővel, ami a számunkra legüdvösebb vágányra terel bennünket, sőt, végül ama bizonyos rossz döntés következtében szabadulunk ki szorongatott, testet lelket megnyomorító helyzetünkből. Velem pontosan ez történt,ezért azt gondolom, nem szabad szigorúan ítélkezni döntéseink felett.