A kreativitás csírája mindenkiben megtalálható. Ám ahhoz, hogy a kreativitás-mag fává növekedhessék elfogadó, ösztönző és támogató környezetre van szükség.
Ellis Paul Torrance amerikai pszichológus – a kreativitáskutatás kiemelkedő alakja – összegyűjtötte azokat a gátló tényezőket, amelyek megnehezítik, visszafogják a „kreativitás-magok” kibontakozását, fejlődését.
A fékezett és elfojtott kreativitás sok esetben a kora gyermekkori évekre vezethető vissza, és gyakran a konformista és szabálykövető magatartást követelő, illetve támogató családi és iskolai nevelésmintákban, szabályokban és negatív üzenetekben érhető tetten.
1.Ne hibázz! Légy tökéletes!
Aki elsősorban a sikerein keresztül méri önmagát, az csak a hibátlan teljesítményt tekinti elfogadhatónak. Hamar megtanulja, hogy a kudarc veszélyes, így kerüli a kihívásokat, a kétes kimenetelű, bizonytalan helyzeteket és a kockázatot. A túlzottan sikerorientált személy csak olyan dologba vág bele, ahol biztos a siker.
Felnőttként jellemző rá a fekete-fehér, igen-nem, siker-kudarc tagolódásban való merev hozzáállás, a sablonszerű gondolkodás és a biztos sikert hozó megoldások, bevált módszerek követése, „a járt utat, járatlanért el hagyj” hozzáállás.
2. Maradj a nyájjal!
A bevett értékek és a hagyományok tisztelete, a társadalmi normák és szabályok követése, a (kor)társakhoz való igazodás erősíti a „valahova tartozás” és az „egységben az erő” érzést, ugyanakkor megnehezíti, hogy az ember „elcsatangolva a nyájtól” saját maga fedezze fel a külvilágot és értelmezze a tapasztalatait.
3. Normálisan viselkedj! Ne lógj ki a sorból!
A környezet nehezen viseli az eltéréseket, főleg, ha az nem fér bele az adott közösség normái és elvárások közé. Könnyen megbélyegzi, kiveti magából azt, aki valamilyen módon más és kilóg a sorból. Pl.: mert más a véleménye, vagy mert tehetségesebb, esetleg ha okosabb, több akar lenni, mint az átlag. Az ember egyik legnagyobb ősi félelme a kirekesztettség, ezért sokan inkább feladják, elfojtják vagy titkolják kreatív ötleteiket, kordában tartják egyéniségüket, és igyekeznek átlagosak lenni, megfelelni az elvárásoknak, hogy a csoport elfogadja őket.
4. Ne kérdezz!
A „csak akkor beszélj, ha kérdeznek” és a „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” utasítások arra ösztönöznek, hogy mindig pedánsan, tisztelettudóan viselkedjünk, ám egyúttal fékezik a fantáziát és a felfedezés örömét, gátolják a saját, önálló elmélet és véleménygyártást.
5. Gyorsan, siess!
A gondolkodás időigényes folyamat, aminek nem kedvez az időnyomás. A felfokozott élettempó, a sietség és a sürgetettségérzés arra késztet és kényszerít, hogy a már meglévő sablonokat és a jól bevált módszereket készségszinten alkalmazzuk. Nincs idő a töprengésre, az új megoldások és technikák kitalálására.
6. Tégy erőfeszítést!
A fejlődéshez kellenek a kihívások, amelyek megmozgatják az ember fantáziáját, kreatív gondolkodását („hogyan érhetném el?”), illetve az ösztönző és közepesen nehéz feladatok, amelyek elérése érdekében hajlandó erőfeszítést tenni és kilépni a komfortzónából. Ám a folyamatos nagy terhelés, a képességeket meghaladó, nehéz feladatok csökkentik az alkotókedvet, a tettvágyat és a kitartását.
7. Ne variálj folyton!
A kreativitás, az alkotás mindig változással, változtatással jár. A kreativitás felforgatja, átalakítja, szétrombolja a már meglévőt, a hagyományost. Egyfajta lázadás ez, még akkor is, ha a jobbítás szándékából ered és az előrelépést, a fejlődést szolgálja. Ha a kreativitást és a vele járó változást rossznak, rombolásnak bélyegzi a szülő vagy az iskola, ami büntetéssel és/vagy kirekesztéssel jár, akkor sokan inkább lemondanak róla.
8. „Dolgozni csak pontosan, szépen…”
Az otthoni és az iskolai szigorú szabályok, az eltúlzott, pedáns rend és fegyelem gátolja a szabadságot, a szárnyaló képzeletet, a kreativitást, az egyéni megoldásokat.
9. Ne játssz/szórakozz folyton!
Társadalmunk (és többnyire az iskolai oktatás is) a bal agyféltekés feladatokat, és az azokban sikeres, komoly, „intelligens” gyerekeket jutalmazza. A „kreatív”, játékos, szeles vagy álmodozó gyerekek háttérbe szorulnak, kevesebb dicséretben részesülnek. Emiatt a gyerek szégyenkezik kreatív ötletei és alkotása miatt, és inkább elfojtja azokat, ha több elismerést szeretne.
A kreativitás nemcsak velünk született, hanem fejleszthető képesség is, így felnőttként sem késő megkeresni azt a tevékenységet, illetve területet, ahol kibontakoztathatod fantáziádat, egyéni alkotó- és teremtőképességedet.
