Az írás tükrében

Archive for szeptember, 2010

Gyermekkorunktól kezdve számos magatartási mintát, viselkedési stratégiát és reagálás módot tanultunk meg és sajátítottunk el annak érdekében, hogy a családunkban és a társas közegben, ahol élünk (rokonok, barátok, óvoda, iskola, munkahely) elfogadjanak, szeressenek minket, és megengedjék vagy megadják nekünk azt, amire vágyunk. Ha elég sokat gyakoroltuk ezeket, akkor az egyes viselkedési formák szokássá, megszokássá váltak.

A szokásokban az a jó, hogy megkímél minket és az agyunkat attól, hogy minden egyes helyzetben a semmiből kiindulva kelljen értékelnünk azt és döntést hoznunk. A szokások tehát tehermentesítenek minket és gyors, jól működő megoldást szolgáltatnak.

Vagy mégsem?

Read the rest of this entry »

Lassan egy hónapja tart az iskola. Az első hetekben talán még türelmes és lazább voltál a gyerekkel – mondván „bele kell rázódnia a nagy nyári vakáció után”.

Ám most már szeretnéd, ha komolyabban odatenné magát a tanuláshoz?
De nem tudod, hogyan noszogasd, ösztönözd, hogyan segíts neki a tanulásban?

Más temperamentum, más nevelési mód

A különböző vérmérsékletű, temperamentumú gyerekek más és más nevelési, ösztönzési módszert igényelnek. Természetesen tiszta vérmérsékletű típus csak elvétve akad közöttünk, sokkal inkább az a jellemző, hogy egy domináns temperamentum mellett egy vagy két másik temperamentum vonásai is felfedezhetők bennünk.

Minden temperamentumnak megvannak az előnyei, az erősségei, illetve a hibái is. A cél az, hogy segítsünk a gyereknek, hogy meg tanuljon a temperamentumával bánni, és ezáltal a lehetőségeihez képest a legjobban teljesítsen, a legjobbat hozza ki magából.

Read the rest of this entry »

Az önbizalom és a magabiztosság hasonló fogalmak, a köznyelvben gyakran egymás szinonimájaként használjuk, ám valójában nem azonosak.

Mi a különbség az önbizalom és a magabiztosság között?

Két fontos eltérés van közöttük.

Az önbizalom egy általánosabban jelenlévő alapérzést, tulajdonságot fejez ki, míg a magabiztosság nem annyira általános, sokkal inkább egy konkrét szituációhoz, tevékenységhez fűződik.

Az önbizalom azt az önmagadba, képességeidbe vetett hitet és bizalmat jelöli, amely révén képesnek tartod magad bizonyos feladatok elvégzésére, és amelyek alapján mindenféle gyakorlat nélkül egyáltalán bele mersz vágni a dologba, mersz elindulni, hogy tapasztalatot gyűjts.

Ezzel szemben a magabiztosság már azt a biztos tudást, belső meggyőződést jelenti, hogy „tudom, hogy amit csinálok, azt jól csinálom”.

Read the rest of this entry »

Érdekes az ember. Van, hogy akkor sem változtat, amikor az szükséges lenne, máskor pedig akkor erőlteti a változást, amikor még nincs itt az ideje, amikor még sem ő, sem a körülmények nem állnak készen hozzá.

Az önismeret nemcsak azt jelenti, hogy ismerjük képességeinket, adottságainkat, hogy tudjuk mik az erősségeink és a gyengeségeink, hanem azt is, hogy tisztában vagyunk azzal is, hogy milyen lépések vezettek idáig, milyen életutat jártunk be, melyek voltak a meghatározó életeseményeink, kik és milyen hatással voltak ránk.

Az önismereti munkába, önmagunk fejlesztésébe az is beletartozik, hogy a múlt eseményeit tudatosan átgondoljuk, feldolgozzuk, és hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, illetve elengedjük mindazt, amire már nincs szükségünk, vagy ami nem támogat bennünket az előrehaladásban.

A múlt elengedése, lezárása elengedhetetlen ahhoz, hogy továbbléphessünk. A sikeres változás elindításának kiindulópontja.

A múlttal való szembenézés és az elengedés azonban gyakran fájdalmas folyamat, amit a legszívesebben kihagynánk, megspórolnánk.

Read the rest of this entry »

Az előző bogbejegyzéshez fűzött olvasói hozzászólásokban előbukkant egy kérdés, ami szerintem sokunkban felmerül, amikor egy fontos döntés meghozatala előtt állunk.

„Mi van, ha nem sikerül? Ez esetben jobb, ha el se kezdem!” (Jóbá)

Ez a kockázat felmérése miatt is fontos, hiszen számot vetünk azzal, hogy mi az, amit kockáztatunk, amit tétként teszünk fel a siker reményében.

Gyakoribb azonban, hogy a „mi lesz, ha nem sikerül?”dilemma mögött, a magában bizonytalan és aggodalmaskodó ember önijesztgetése bújik meg. A kérdésben kifejeződik félelmünk, negatív hozzáállásunk önmagunkkal és a jövővel kapcsolatban, amit valamiért eleve rémisztőnek festünk magunk elé. Az önbizalom-hiányos, szorongó embert leginkább képzelete gyötri: irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Gyakran a múlt sikertelenségei nyomán átélt tapasztalatait és érzéseit vetíti bele. Csoda, ha emiatt arra a következtetésre jut: „jobb, ha bele sem kezdek”?!

Read the rest of this entry »

„A cselekvés az önbizalom és az önbecsülés megszerzésének sugárútja.” – ez az idézet sokáig kinn lógott az íróasztalom felett.

A cselekedeteink elárulják, hogy mekkora önbizalommal rendelkezünk, van-e önbecsülésünk. Más önbizalom mennyiséget tükröz az, ha pl.: elmész egy önismereti tanfolyamra és az idegenekkel teli terembe lépve, mosolyogva köszöntöd a társaságot, vagy ha inkább meghúzódsz a fal mellett vagy az ajtó közelében. Más önbecsülési és önbizalmi szintre vall, ha mered elmondani a véleményedet, ha kiállsz, felszólalsz önmagadért és érdekeidért, ha meg mered húzni a határokat, ha mersz nemet mondani, amikor szükséges, ha mersz kérdezni; és másra, ha nem.

Akinek hiányzik az önbizalma, az kevésbé aktív, kevésbé cselekszik.

A cselekvésnek ugyanis megvan az a sajátos vonása, hogy van mindig valamilyen látszata, valamilyen változást idéz elő. A cselekvés valamilyen eredménnyel, illetve következménnyel jár, amiért vállalni kell a felelősséget.

Read the rest of this entry »

A temperamentum, a vérmérséklet velünk született adottság, a cselekvésünkre jellemző forma.

Az első, „klasszikus” vérmérsékleti típusokat Hippokratész állította fel a Kr.e. 4-5. században. Kora felfogásának megfelelően a besorolás alapját az jelentette, hogy az adott emberben a négy testnedv (a vér, a máj sárga epéje, a lép fekete epéje és a nyál) közül melyik a domináns.

A négy vérmérsékleti típus: szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus.
Természetesen a valóságban ritkán vannak tiszta típusok, sokkal inkább vegyes temperamentumokról beszélhetünk.

A mai felfogás szerint a temperamentum az érzelmi életben érezteti leginkább a hatását, hiszen az érzelmek az egész ember állapotát, állásfoglalását kifejezik.

Az egyes vérmérsékleti típusokat az alapján különítjük el, hogy:

• az érzelmi reakciók kiváltása mennyire könnyű vagy nehéz, azaz mennyire ingerelhető, izgatható fel az ember
• az érzelmi reakciók milyen erősek, illetve
• a kiváltott reakciók mennyire tartósak, valamint
• a keletkezett érzelmek mennyire ösztökélnek cselekvésre.

Melyik temperamentumra milyen szín a jellemző?

Read the rest of this entry »

Minden tájegységnek megvan a jellegzetes nyelvjárása, sajátos szófordulatai. Önbizalomhiányfalván sincs ez másként.

Az önbizalom-hiányos emberek sokkal gyakrabban és nagy előszeretettel használnak bizonyos szavakat, kifejezéseket. Ezek a szavak, szókapcsolatok nemcsak arról árulkodnak a külvilág felé, hogy az illető nem hisz, nem bízik önmagában, alacsonyabb rendűnek tartja magát, önállótlan, fél a döntéstől, hanem önbeteljesítő jóslatként működve bele is betonozzák az önbizalom-hiányos állapotba, és megakadályozzák a változásban, fejlődésben.

„Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.”

Tatiosz

Mi hát az a 10 önbizalom-hiányos kifejezés, amit érdemes mellőznöd vagy átírnod a lelki szótáradban?

1. „Nem lehet, nem tehetem.”

A hátterében rendszerint valamilyen külső ok vagy hatalom áll, ami erősebb nálunk, felettünk áll, és megakadályozza, hogy magunk döntsünk, a szívűnk szerint cselekedjünk.

Read the rest of this entry »

Az üdvözlési mód sokat elárul arról, hogyan viszonyulunk a másikhoz, és gyakran meghatározza a kapcsolat további sorsát is. „Amilyen az Adjon Isten, olyan a Fogadj Isten” – ahogy tarja a mondás.

Amikor két ember találkozik, üdvözlik egymást. Ha először találkoznak, akkor be is mutatkoznak, kezet fognak egymással.

Régebben talán gazdagabb volt az üdvözlési módok tárháza. Rangtól függően volt, aki előtt illet meghajolni, másnak kalapot emelni, megint másnak elég volt egy fejbiccentés is. De az üdvözlés formája még ma is sokat elárul a két ember viszonyáról akár egy kívülálló számára is.

Figyeld csak meg egyszer séta közben vagy a vasútállomáson, repülőtéren várakozva, hogyan üdvözlik egymást az emberek, szerelmespárok – sokat megtudhatsz, és a testbeszéd-ismereteidet is elmélyítheted…

A megszólítás a grafológiában

A grafológiában a megszólítás jelenti a bemutatkozást. Amikor a levél elején megszólítjuk a címzettet, az olyan, mintha éppen belépnék hozzá az ajtón.

Read the rest of this entry »