Tudtad, hogy az USA 50 államából 42-ben már alig tanítanak folyóírást a gyerekeknek, helyette a tízujjas gépírástanítása a kötelező?
Az indok az, hogy a számítógép mindennapos használata feleslegessé teszi az írásnak ezt a formáját. Sok amerikai gyerek képtelen a folyóírást elolvasni, és többségük ma már csak nyomtatott betűkkel tud írni.
Úton a másodlagos analfabetizmus felé?
Az analfabetizmus azt jelenti, hogy a felnőtt egyén nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem tud írni-olvasni. Az analfabetizmusnak több fajtája van. Az elsődleges analfabéta nem tanult sem írni, sem olvasni, míg a másodlagos analfabéták tanultak ugyan írni és olvasni, de a telefont, TV használata miatt elfelejtették.
Ez alapján a kört lassan kibővíthetnénk azokkal, akik nem tanulnak kézi folyóírást, még ha gépelve vagy nyomtatott betűkkel tudnak is írni.
Mit veszítünk a kézírás tudásának elhagyásával? Miért van rá szükségünk?
10+1 érv a kézírás fontossága mellett
1. A kézírás, folyóírás sokkal összetettebb és több képesség és készség együttes alkalmazását igénylő tevékenység, mint a géppel való írás.
2. A folyóírás tanulása során erősödik a kéz és a szem összehangolt mozgása, fejlődnek az agyi idegpályák, a térérzékelés, az íves mozdulatok, a csukló és ujjak mozgása révén a kéz finom-motoros mozgása. Javul a kézügyesség, az ábrázolási készség, a fékezés és lendület folyamatos váltakozása révén a ritmusérzék.
3. A kézírás nagyobb kognitív kihívást igényel. Agyunk több területét dolgoztatjuk egyszerre, hiszen egyidejűleg figyelünk a szöveg tartalmára és a formai kivitelezésre.
A kézzel írt levél vagy fogalmazás elkészítéséhez sokkal összetettebb és koncentráltabb gondolkodást szükséges. Megkomponáljuk, előre átgondoljuk a szöveget, hogy legyen eleje, vége és mondanivalója. Figyelünk közben a stílusra, a szóhasználatra és a helyesírásra.
Emellett pedig gondot fordítunk az írás külső megjelenésére és formai kivitelezésére, hogy az olvasható, áttekinthető legyen, ami térbeli orientációt és esztétikai érzék dolgoztatását igényli.
4. Kézíráskor nem javítgatunk, törlünk és formázunk utólag, mint a számítógépen. Mi vagyunk a helyesírás ellenőrző, a szinonimaszótár és szövegszerkesztő egyszerre. Ettől lesz az írásunk a leírás pillanatában végleges, „kőbe vésett”, felelősségteljesebb. Ha javítani, módosítani akarunk valamit, annak nyoma van (áthúzás, satírozás).
5. Aki kézzel ír, annak jobb a memóriája és többet gondolkodik. Amerikai felmérések szerint, akik nem írnak kézzel, kevésbé fejlődik az emlékezőtehetségük. Éppen azért, mert a kézírás annyira összetett agyi tevékenységet igényel, sokkal jobban bevésődik, amit leírunk.
6. Kimutatták azt is, hogy a kézzel írók sokkal kreatívabbak, hiszen az alkotókészség nagyban függ a memóriától.
7. A kézírás fejleszti a verbális kifejezőkészséget, a kommunikációt, a szép anyanyelv megőrzését.
8. A kézírás folyamata egyfajta elmélyült, meditatív állapotot hozhat létre, amely lehetőséget nyújt arra, hogy lelkünk belső, mélyebb rétegeivel, Bölcsebb Énünkkel kerüljünk kapcsolatba, és válaszokat kapjunk egyes kérdésekre, megoldást találjunk a problémáinkra.
9. A kézírásunk rendkívül személyes és egyedi, akár az ujjlenyomat. Kézírásunk visszatükrözi személyiségvonásainkat, lelki állapotunkat, hangulatunkat, sőt a személyiségünk fejlődése, illetve érzelmi és hangulati állapotunk változása is nyomon követhető a különböző időpontban keletkezett írásminták összehasonlításával.
10. Ahogy személyiségünk hat kézírásra, úgy az írásunk is visszahat ránk. Vagyis kézírásunk tudatos megváltoztatásával változtatni tudunk személyiségünkön. Ezen alapul a grafoterápia és a grafokontroll személyiségfejlesztő és gyógyító ereje.
10+ 1. A folyóírás, kézírás elvesztésével egyéniségünk és önállóságunk egy részét adnánk fel.
Kapcsolódó cikkek
Írd ki magadból! – Az írás gyógyít
Kinek és hogyan segít a grafokontroll?
Amerika egy nagy vicc, sajnos minden rossz begyűrűzik ide is.
Helyesírás is már luxus manapság… 🙁
Amúgy jó cikk, egyetértek vele.
Édesapám, Nagyapám gyönyörűen írt. Mindig csodáltam.Talán ezért is elég szép az írásom. Sajnos, ha rossz lelki állapotban vagyok, ez nem jellemző. Aki ismer, tudja, hogy most “baj” van velem. Fontosnak tartom a szép, olvasható kézírást, pedig sokat használom a szövegszerkesztőt is.
Most olvastam a facebookon,hogy eltörlik a magyar nyelvtan oktatást…arra hivatkoznak,hogy a számítógép ellenőrzi a helyesírást.Teljesen felesleges megtanulni a gyerekeknek,mert nem is használják a jövőben,mindenben a számítógép használata a mérvadó!Másodlagos analfabéták lesznek gyermekeink,unokáink?Ki akadályozhatja meg ezt a fajta hozzáállást,mit teszünk gyönyörű anyanyelvünkkel???
Elkeserítő, mert a gép elemberítelenit. Hol lesznek az érzelmek, a tisztelet..? Utódaink sem számolni,sem írni nem fognak tudni???? A személyes kapcsolatok nagy veszélyben
vannak. Néha a fiatalok egyikével- másikával beszélgetni sem tudok. Nincs “témájuk”. örülök, ha egy-két szót “kibökkentenek”. Arról nem is szólva, hogy a köszönés ismeretlen. Sajnálom.
Így igaz” 😀
wow?_?
Én teljesen le vagyok taglózva attól hogy a mai fiatalok teljesen elfejtették a kézírást!
Ez egyszerűen brutális!Én sajna nem tudok szmájlit rakni de próbálkozok?:)(=///((=%!
Nagyon igazak a cikk szavai. A folyóírás megtanulásának elhagyása komoly veszteségekkel járna. Nem beszélve arról, hogy nem is tudom elképzelni, miként valósulna ez meg. Ahogy olvashattuk is, számos képesség nem, vagy csökevényesen fejlődne ki azokban, akiknek elmulasztanák megtanítani a kézírást. Ami pedig a helyesírást illeti: sajnálattal tapasztalom, hogy mára sokat romlott ennek megítélése is. Számos olyan dolgot elfogadottá tettek, ami régen kirívó hibának számított. De nemcsak helyesírási, hanem stilisztikai hibákat is felvet a probléma. Pl.: régen hiba volt az, ha és-sel kezdték a mondatot, hiszen az és kötőszó kapcsolatos szerkezetű mellérendelő összetett mondatban szerepel, tehát két tagmondatot köt össze. Ezenkívül elfogadják azt, ha valaki “belefolyik a vitába”, ahelyett, hogy “beleavatkozik” lenne a helyes. Pedig, mint tudjuk, folyni csak a folyadék tud. Rengeteg példát tudnék felsorolni, amelyeket hiába fogadnak el már helyénvalóként, nekem ugyanúgy szemet szúrnak továbbra is. Ezzel nem tettek mást, mint megkönnyítették a rossz helyesírók dolgát. Jelesül: most már a régen hibának minősített szavakra sem kell figyelniük többé. Eljött az ő idejük. Ami pedig a helyesírás-ellenőrzőt illeti, végképp nem értek egyet azzal, hogy ráhagyatkozzunk szövegszerkesztés közben. Ugyanis aláhúzza az idegen szavakat, neveket is, mintha azok hibák lennének, pedig csak nem ismeri fel őket, mert nem magyar szavak. Nem tud különbséget tenni azonos, de más jelentésű szavak írásmódja között sem, melyik mikor alkalmazható, ha az írásmód nem ugyanaz. A helyesírás-ellenőrző csak azoknak segítség, akik tudnak helyesen írni, mert ők eldönthetik, melyik esetben melyik változat való a szövegkörnyezetbe, de a tudást nem helyettesíti.
Még egy gondolat: ahogy mindig is voltak, ezután is lesznek olyan emberek, akik nem tudják megengedni maguknak az okoseszközök megvásárlását – gondolok itt akár mélyszegénységben élőkre -, annak ellenére, hogy ezek ma már nagyon elterjedtnek számítanak. Arra akarok utalni, hogy ha ezeket nem tudják megvásárolni, sőt, még ha ehhez hozzávesszük, hogy nem lenne pénzük internet-hozzáférésre sem, akkor ezek az emberek el lennének vágva az írásbeli kommunikációtól (pl. levélírás valaki részére). Mostanság azért még többségük tud írni, olvasni – bár köztük lehet még hagyományos analfabéta is, de nem mindenki az -, így többé-kevésbé ez a lehetőségük megvan. De akkor majd? Lehet, hogy okoskodásom nagyon elrugaszkodott, de megfordult a fejemben ez is. Mert eddig még a nagyon szegény ember is megtanulta, ha volt rá lehetősége a régi nehéz időkben is, a betűvetést jól-rosszul. De ha minden ilyen lehetőséget majd felégetnek, akkor ezek a rétegek igencsak nagy gondban lehetnek. De én még nem tudom elképzelni sehogy sem, hogy megszűnne a kézírás egyszer. Mostanában biztosan nem. Azzal egyetértek, hogy inkább az mellett kell megtanulnia mindenkinek a gépírást – én is megtanultam, a foglalkozásomhoz kell is, de ez egy plusz értéket adott a tudásomhoz, nem pedig levont belőle. Könnyű belátni – a cikk is erről szól -, hogy ha valaki megtanul gépírni, de a kézírást nem, az inkább veszteség lenne, hiányozna egy fontos ismeret a tudásából.
Az én kézírásom olvasható(aláírásom ugyanúgy), de nem egy gyögybetűs. Ahhoz sajna túl türelmetlen vagyok.
Kedves Olvasó88!
Ez egyáltalán nem baj, sőt a grafológus számára egy kevésbé “szép” kézírás gyakran izgalmasabbnak tűnik, mint a szépen, egyenletesen meformát, di kissé sablonos gyöngybetűk. A kézírásban egyéni vonások és az egyedi betűalakítások színesebbé, élővé teszik az írást (és az embert) és előnyös személyiségvonásokat, tulajdonságokat is rejthetnek magukban.